Népszerű bejegyzések

2016. február 24., szerda

Szent Ignác hét levele

Antiochiai Szent Ignác hét levele (fordította: Vanyó László)

Ignáctól, az antiochiai egyház második püspökétől reánk maradt hét levél szinte elválaszthatatlan egységbe fűződik. Keletkezésüknél és tartalmuknál fogva egyaránt egységeseknek mondhatjuk ezeket a leveleket, mert mindegyiket egyazon időben írta meg, életének végén, utolsó utazásának egy rövidke szakaszán, mikor őt tíz katona kíséretében, elitélten vittek Rómába. Hét levelét Ázsia provincia két állomáshelyén írta meg: Szmirnában az efezusi, tralleszi és magnésziai egyházakhoz, melyekben köszönetet mond nekik iránta tanúsított figyelmességükért, itt írta meg a római egyházhoz címzett levelét is, amelyben arra kéri a főváros Krisztus-hívőit, ne használják fel összeköttetéseiket kiszabadítása érdekében; amikor pedig átvitték őt Troászba, innét küldte leveleit a filadelfiai és a szmirnai egyházakhoz, azon kéréssel fordult hozzájuk, hogy menesszenek hírnököket Antiochiába, karolják fel ezen egyházak antiochiai testvéreiket, akik tudomása szerint most már háborítatlanul élhetnek, csak püspöküket nem láthatják többé. A két egyházon kívül ezen állomáshelyéről írt Polikárpnak, a szmirnai egyház fiatal korban levő püspökének, bensőséges hangon buzdítja őt mindarra, amit a maga életében maradandónak tartott.
Mindegyik levélben, árnyalatnyi különbségekkel ugyan, de mégis ugyanazok a gondolatsorok ismétlődnek: egy pályafutását befejező ember búcsúzása és elégedettsége, töretlen ragaszkodás Krisztushoz, az ittmaradottak iránt érzett mély szorongás, a félbeszakadt ügyek elrendezését sürgető buzgalom, és e vezérlő gondolatok alá rendeződik minden más kijelentése, amelyekből az Istenre, Jézus Krisztusra, eukharisztiára vonatkozó hitét megtudhatjuk. Különösképpen idézett mondatai azok, amelyeket az egyház berendezkedésével kapcsolatban hagyott ránk, levelei a reánk maradt szövegemlékek közül a legkorábbiak, amelyek az egyházi rend ma is meglevő hármas tagozódását tükrözik, vagyis minden részegyházat a püspök vezeti, aki mellett ott áll a presbiter-kollégium, és neki segédkezik a diakónusok csoportja. Ugyanilyen gyakran hivatkoznak a római egyházhoz írt levelének köszöntő soraiban található egyik mondatára, ahol ezen egyházat a „szeretet elöljárójának” mondja. A kifejezés értelmezése körül különböző vélemények születtek meg, a katolikus felfogású teológusok benne a pápai primátus egyik legkorábbi igazolását látták, míg mások csak morális tartalmat tulajdonítanak neki. Annyi bizonyos, hogy az egyház kifejezés helyett többször is alkalmazza a „szeretet” (= agapé) megjelölést, és ezt fordításunkban is így, a szóhasználatának megfelelően adtuk vissza.
Antiochiai Szent Ignác levelei a szerző életpéldája és a bennük adott tanítás miatt a katolikus egyházon belül mindenkor megbecsült iratok voltak, kiemelkedő tekintélyük miatt ez a tisztelet az évszázadok folyamán vadhajtásokat is növesztett, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy a levelek számát hamisítványokkal megnövelték, a meglevőket pedig betoldásokkal bővítették, és bizonyos fokig átsimították, és legendás iratokká torzították. Így az Ignác-levelek a negyedik századtól fogva kétféle szövegváltozatban terjedtek, a rövidebb változat – amelyben ma már az eredetit látjuk –, és a hosszabb változat, amely az előbbinek apollinarista átdolgozása. Az elmúlt évszázad közepén egy szír nyelvű változata is napvilágra került, de ez voltaképpen nem más, mint a rövidebb változat fordítása.
A két változat okozta nehézségek mellett a levelek eredetiségét elsősorban fejlettnek mutatkozó egyházképük miatt vonták kétségbe, de Harnack, Lightfoot, Zahn és Funk szövegkritikai munkássága igazolta szerzőjük tekintélyét[1], ma már komolyabb ellenvetések nem merülnek fel e kérdésben. A hét levél stílusában megőrizte a körülmények adta frissességet, mindenféle későbbi csiszolgatást kizáró kötetlenséget mutat, amihez hozzájárul írójuknak sajátos, utánozhatatlan retorikai adottsága, és mindezek a levelek hitelét kétséget kizáróan szavatolják.
Antiochiai Szent Ignác leveleinek meglétéről már fiatal barátja, szmirnai Szent Polikárp is megemlékezik (vö.: Pol. 13,2), nem sokkal később Ireneusz, Órigenész és Euszebiosz[2]. A levelek fordításához pedig a Didakhé bevezetőjében említett Bihlmeyer-féle szövegkiadást vettük alapul.

Szent Ignác levele az efezusiakhoz

A Theophorosznak (= Istenhordozónak) is nevezett Ignatiosz mind nagyobb örömöt kíván az Atyaisten nagyságában teljességgel megáldott, az idők előtt mindenkorra a maradandó, változatlan dicsőségre egyesített, és az igazi szenvedésben, az Atya, és Istenünk Jézus Krisztus akaratában kiválasztott, a boldogságra méltó egyháznak, mely Efezusban van, szeplőtlen örömben és Jézus Krisztusban.[3]

I. 1. Istenben értesültem hőn szeretett nevedről, mely valóban méltán a tiéd Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban a hitnek és szeretetnek megfelelően, mert Isten utánzói vagytok, tökéletesen vive végbe a rokon művet Isten vérében feltüzesítve.[4] 2. Miután meghallottátok, hogy a közös név és közös reménység miatt jövök Szíriából fogolyként, mint aki reméli, hogy imáitok által Rómában vadállatokkal küzdhet, hogy ennek elnyerése által tanítvány lehessek, siettetek látni engem. 3. Közben Oneszimosz személyében[5], aki testben püspökötök, Isten nevében egész sokaságotokat fogadtam, kimondhatatlan szeretettel, akiért imádkozom, hogy őt Jézus Krisztus szerint szeressétek, és hogy mindannyian hozzá hasonlók legyetek. Áldott legyen, aki azt a kegyelmet, hogy ilyen püspökötök legyen, nektek, rá méltóknak, megadta!
II. 1. Szolgatársamat, Burroszt illetően[6], aki Isten szerint minden tekintetben megáldott diakónusotok, azért imádkozom, hogy a ti és a püspök tiszteletében maradjon meg; Krokosz is továbbá, aki Istenhez és hozzátok méltó, akit szeretetközösségtek példaképeként fogadtam, ki engem minden tekintetben felüdített[7], akit ugyanígy üdítsen fel Jézus Krisztus Atyja Oneszimosszal és Burrosszal és Euplusszal és Frontoval együtt, akinek személyében mindannyiotokat láthattam a szeretetben. 2. Bárcsak méltó lennék rá, hogy mindörökre boldog legyek veletek! Valóban méltó minden módon Jézus Krisztust dicsőíteni, aki megdicsőített benneteket, mert az egy engedelmességben megszilárdultan, a püspöknek és presbitériumnak alávetve, minden szempontból megszentelődtetek.
III. 1. Nem parancsokat osztogatok nektek, mintha lennék valaki. A Név miatt vagyok ugyan bilincsekben, de még nem váltam tökéletessé Jézus Krisztusban. Most kezdek tanítvány lenni, úgy is szólok hozzátok, mint tanítványtársaimhoz. Nektek kell engem támogatni hittel, bátorítással, kitartással, nagylelkűséggel.[8] 2. Mivel a szeretet nem hagy hallgatni engem titeket illetően, hát feltettem magamban, hogy intelek benneteket, legyetek egyetértők Isten akaratában. Jézus Krisztus ugyanis, életünk, akitől nem lehet elválasztani bennünket, szintén az Atya akarata, ahogyan a püspökök is, akik a föld határáig rendeltettek, Jézus Krisztus akaratában vannak.[9]
IV. 1. Illő ezért, hogy ti is egyetértsetek a püspök akaratával, ahogyan teszitek is. Említésre méltó presbitériumotoknak éppúgy, mely Istenhez méltó, olyan összhangban kell lenni a püspökökkel, mint a lant húrjainak.[10] Egyetértéstek és harmonikus szeretetközösségetek ad alkalmat Jézus Krisztus dicséretére. 2. Mindannyian kórusba tömörüljetek, hogy az egyetértésben összhangban legyetek, az egységben Isten hangszínét véve fel, egy hangon énekeljetek az Atyának Jézus Krisztus által, hogy meghallgasson titeket, jó cselekedeteitek által felismerje, hogy Fiának tagjai vagytok. Azért hasznos nektek feddhetetlen egységben lenni, hogy mindenkor részesedjetek Istenben.
V. 1. Nekem ugyancsak rövid ideig volt meghitt kapcsolatom püspökötökkel, nem is emberi kapcsolat, hanem kapcsolat a Lélekben, mennyivel inkább mondjalak boldognak titeket, akik oly szoros kapcsolatban vagytok vele, mint az egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy az egységben minden összhangban legyen. 2. Senki ne legyen tévedésben! Aki nincs az oltár kerületén belül, az megfosztja magát Isten kenyerétől. Ha egyik vagy másik imádságának akkora ereje van, mennyivel több a püspök és az egész egyház imájának?[11] 3. Aki ugyanis nem ugyanoda jár, azt már elfogta a fennhéjazás és megítélte önmagát.[12] Írva van ugyanis: „Isten a kevélyeknek ellenáll” (vö.: Péld 3,34; Jak 4,6; I. Pét. 5,5). Arra törekedjetek tehát, hogy ne álljatok ellen a püspöknek, azért, hogy engedelmesek legyünk Isten iránt.
VI. 1. Ha valaki hallgató püspököt lát, őt annál inkább tisztelje![13] Mindazokat ugyanis, akiket a házigazda saját birtokába küld, úgy kell fogadnunk, mint azt, aki őt küldte. Nyilvánvaló, hogy a püspököt úgy kell tekintenünk, mint magát az Urat. 2. Istenben való fegyelmezettségeteket bizony maga Oneszimosz magasztalta fölöttébb, mert mindannyian az igazságnak megfelelően éltek, és nincs közöttetek semmilyen pártütés[14]; de senki másra ne hallgassatok, csak Jézus Krisztusra, aki az igazságban szól hozzátok!
VII. 1. Egyesek álnokul viselik a Nevet, de olyan dolgokat művelnek, melyek nem méltók Istenhez. Kerülnötök kell őket, mint a vadállatokat. Veszett kutyák ugyanis, nem nyíltan marnak. Vigyáznotok kell tőlük, mert betegségük nehezen gyógyítható. 2. Egy orvos van,

testi és lelki,
aki született és születetlen,
a testben levő Isten,
a halálban igazi élet,
aki Máriától és Istentől való,
először szenvedő,
majd szenvedéstől mentes,
a mi Urunk Jézus Krisztus.[15]

VIII. 1. Nehogy félrevezessen bárki is benneteket, mint ahogyan eddig valóban nem is vezetett félre, egészen Istenéi vagytok. Mivel semmilyen viszály nincs köztetek, mely gyötörne benneteket, ezért Istennek megfelelően éltek. Áldozatotok vagyok, és értetek áldozom magam, efezusiak, a mindörökké hírnévvel hirdetett egyházért. 2. Akik testiek, azok nem képesek a Lélek cselekedeteire, sem a lelkiek a testiekre, ahogyan a hit nem teszi a hitetlenség cselekedeteit, ugyanúgy nem teszi a hitetlenség a hitét. Még amit testileg tesztek, azok is lelki cselekedetek, mivel mindent Jézus Krisztusban tesztek.
IX. 1. Tudomásomra jutott, hogy ide jöttek egyesek, kiknek tanítása rossz. Ne hagyjátok, hogy elhintsék köztetek, dugjátok be a fületeket, nehogy befogadjátok azt, amit széthintenek, mint akik az Atya templomának kövei vagytok, az Atyaisten épületéhez odakészítve, Jézus Krisztus emelőszerkezetén, mely a kereszt, magasba emeléstekhez kötélként szolgál a Szentlélek, felvonótok a hit legyen, felvonópályátok pedig Istenhez a szeretet. 2. Útitársak legyetek mindannyian, Isten-hordozók, a templom-hordozók, a szentség-hordozók, Krisztus-hordozók, minden szempontból Jézus Krisztus parancsaiban felékesítettek.[16] Afölött is ujjongok, hogy a veletek való érintkezésre és örvendezésre méltattam azáltal, hogy írok nektek, hogy másféle életet nem szerettek, csak azt, mely megfelel Istennek.
X. 1. A többi emberért is szüntelenül imádkozzatok (vö.: 2Tessz 5,17). Bennük is megvan a megtérés reménye, hogy Istenre találnak. Adjatok nekik lehetőséget, hogy legalább tetteitekből okuljanak. 2. Haragjukkal szemben ti legyetek szelídek, nagyzolásukkal szemben ti alázatosak, káromlásaikkal szemben legyen nálatok az imádság, tévelygéseikkel szemben ti legyetek szilárdak a hitben (vö.: Kol 1,23; Róm 4,20; 1Kor 16,13), vadságukkal szemben ti legyetek csendesek, ne akarjátok utánozni őket. 3. Mutatkozzunk testvéreiknek az illemben, a szeretetreméltóságban, de az Úr utánzói akarjunk lenni, hiszen kivel bántak valaha is igazságtalanabbul, kit fosztottak ki annyira, kit gyaláztak meg jobban? Ne lehessen megtalálni köztetek a Sátán üszkét, hanem testileg és lelkileg tökéletes tisztaságban és mértékletességben maradjatok Jézus Krisztusban!
XI. 1. Végső idők![17] Különben megszégyenülünk, tartsuk tiszteletben Isten türelmét, nehogy ítéletünkre váljon! Féljünk akár az eljövendő haragtól (vö.: Mt 3,7), szeressük akár a jelen kegyelmet, vagy egyiket a kettő közül: az a fontos csak, hogy Jézus Krisztusban méltónak találtassunk az igazi életre. 2. Rajta kívül nincs semmi, ami méltó hozzátok, kiben bilincseket hordok, a lelki gyöngysort, bennük adassék meg nekem a feltámadás imáitokra, melyeknek bár mindig részese lennék, hogy az efezusi keresztények örökrészében lehetnék, akik Jézus Krisztus erejében az apostolokkal is mindig összhangban voltak.[18]
XII. 1. Tudom ki vagyok, és kiknek írok. Én elítélt vagyok, ti, akik irgalmat találtatok; én veszélyben vagyok, ti biztonságban. 2. Átmenő útja vagytok azoknak, akiket Isten miatt öltek meg, beavatott társai Pálnak, a megszenteltnek és tanúsítottnak, a boldogságra méltatottnak, – akinek nyomában lépni bárcsak méltatnék, amikor elnyerem Istent -, aki egy teljes levélben emleget titeket Krisztus Jézusban.[19]
XIII. 1. Törekedjetek rá, hogy gyakrabban egybegyűljetek Isten dicsőségére és eukharisztiájára. Ha ugyanis gyakran összegyűltök, lerombolódnak a Sátán hatalmasságai, hitetek egyetértésében megsemmisül rontása.[20] 2. Nincs jobb dolog a békénél, melyben az égiek és földiek minden csatája megszűnik.[21]
XIV. 1. Mindezekből semmi sem marad rejtve számotokra, ha Jézus Krisztusban tökéletes hitetek és szeretetetek, ami az élet kezdete és teljessége; kezdete a hit, teljessége pedig a szeretet (vö.: 1Tim 1,5). A kettő egyesülésében van az Isten, és minden más, ami szép és jó az életre.[22] 2. Aki hitet hirdet, nem vétkezik, akinek szeretete van, nem gyűlöl. A fát gyümölcséről lehet megismerni (vö.: Mt 12,33). Így, akik Krisztust hirdetik, cselekedeteik által ismerhetők meg. Nem a hirdetés ugyanis most a dolog, hanem az, hogy valaki a hit erejében találtasson mindvégig.
XV. 1. Jobb hallgatni és lenni, mint beszélvén nem lenni. Szép dolog a tanítás, ha az, aki mondja, meg is teszi,            amit tanít. Egy tehát a tanító, az, „aki szólott és lett” (vö.: Zsolt 32,9 és Zsolt 148,5), és mindaz, amit hallgatásban tett, méltó az Atyához.[23] 2. Akiben megvan tényleg Jézus igéje, az még hallgatását is meg tudja hallani, hogy tökéletes legyen, hogy beszédét cselekedje, és hallgatásáról felismerjék. 3. Semmi sincs rejtve az Úr előtt, sőt, még elrejtett dolgaink is közel vannak hozzá. Mindent úgy tegyünk tehát, hogy ő lakik bennünk, és az ő templomai legyünk, s maga Istenünk van közöttünk, aki valóban van, s aki meg fog jelenni előttünk, mindezek miatt méltó szeretnünk őt.[24]
XVI. 1. Ne áltassátok magatokat, testvéreim. Akik a családjukat megrontják, nem fogják örökölni Isten országát (vö.: 1Kor 6,9-10; Ef 5,5). 2. Ha azokat, akik testileg tettek ilyet, megölték, mennyivel inkább azt, aki Isten hitét, melyért Jézus Krisztus megfeszíttetett, rossz tanítássá torzítja? Az ilyen szennyessé válva a kiolthatatlan tűzre kerül (vö.: Mt 9,43), hasonlóképpen az is, aki hallgatta őt.
XVII. 1. Azért kapott kenetet fejére az Úr, hogy a romolhatatlanságot lehelje az Egyházra. Ne engedjétek, hogy e világ fejedelme tanításának bűzével kenjenek fel titeket, foglyul ne ejtsen az előttünk álló élet elől.[25] 2. Miért ne legyünk mindannyian okosak, miután megkaptuk Isten ismeretét, aki Jézus Krisztus? Miért vesznénk el bolondokként, félreismerve az ajándékot, melyet az Úr valóban elküldött?
XVIII. 1. Az én lelkem a kereszt gyalázata[26], mely kereszt botrány a hitetleneknek, nekünk azonban üdvösség és örök élet. Hol van a bölcs, hol az okos? (vö.: 1Kor 1,19-20; Róm 3,27). Hol van az értelmeseknek tartottak dicsekvése? 2. Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt (= Felkentet, Messiást) Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való (vö.: Jn 7,42; Róm 1,3), de mégis a Szentlélektől; aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet.[27]
XIX. 1. Rejtve is maradt e világ fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: három kiáltó misztérium, mely Isten csendjében ment végbe.[28] 2. Hogyan vált nyilvánvalóvá az aiónok előtt? Minden csillagot túlragyogó csillag gyulladt fel az égen, fénye kimondhatatlan volt, csodálatot keltett újdonsága, a többi csillag pedig, a Nappal és a Holddal együtt kórust alkottak eme csillaggal, hiszen ez fényével mindegyiket felülmúlta; zavar támadt, honnan eme újdonság, mely nem is hasonlítható hozzájuk?[29] 3. Ettől kezdve megszűnt minden varázslás és megsemmisült a rossz minden bilincse.[30] Leronttatott a tudatlanság, a régi királyság összeomlott, amikor megjelent Isten emberi módon az örök élet újdonságában (vö.: Róm 6,4). Elkezdődött az, ami Istennél már eldöntött volt. Ettől fogva minden a halál lerombolására szövetkezett.
XX. 1. Ha imáitok által Jézus Krisztus méltatna rá, szándékomban állna egy másik könyvben, melyet írnék majd nektek, részletesebben kifejteném benne az új ember Jézus Krisztusra vonatkozó üdvrendjét, melyet elkezdtem, ami az ő hitében és az ő szeretetében, szenvedésében és feltámadásában áll.[31] 2. Kiváltképpen, ha az Úr tudtomra adja, hogy a Név iránti szeretetből mindannyian egy emberként egyesültök az egy hitben és Jézus Krisztusban, aki test szerint Dávid nemzetségéből való, az Emberfiában és Isten Fiában, osztatlan lélekkel a püspök és a presbitérium iránti engedelmességben, egy kenyeret törve, mely a halhatatlanság orvossága, ellenszer a halál ellen, hogy ne haljunk meg, hanem mindörökké éljünk Jézus Krisztusban.[32]
XXI. 1. Áldozat vagyok értetek és azokért, akiket Isten tiszteletére Szmirnába küldtetek, ahonnan nektek is írok, hálát adva az Úrnak, úgy szeretvén Polikárpot, mint titeket. Emlékezzetek meg rólam, ahogyan Jézus Krisztus is megemlékezik rólatok! 2. Imádkozzatok Szíria egyházáért, ahonnan megbilincselve visznek Rómába, utolsót az ottani hivők között, mint aki Isten tiszteletére méltónak találtatott! Üdv nektek az Atyaistenben és Jézus Krisztusban, közös reménységünkben!

Szent Ignác levele a magnésziaiakhoz

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz a Maiandrosz folyó menti Magnészia egyházának, mely az Atyaisten kegyelmében, Krisztus Jézusban, Megváltónkban áldott, akiben üdvözlöm őt, s a lehető legtöbb kegyelmet kérem számára az Atyaistenben, és Jézus Krisztusban.

I. 1. Miután tudomást szereztem Isten szerinti szeretetek nagy fegyelméről, örömmel határoztam el, hogy Jézus Krisztus hitében szólok hozzátok. 2. Az Istenhez leginkább illő névre méltatva, melyet bilincsekben hordok, magasztalom az egyházakat, azért imádkozom, hogy bennük Jézus Krisztus – aki életünk mindörökké – testének és Lelkének egysége legyen meg, a hité és szereteté, melynél előbbrevaló nincsen, s a legfontosabb legyen meg bennük: Jézus és az Atya egysége.[33] Benne kiálljátok e világ fejedelmének támadásait, és azokat kikerülve Istent nyeritek el.
II. 1. Látástokra méltattam püspökötök, az Istenhez méltó Damasz és a tisztelendő presbiterek, Basszusz és Apollóniosz, valamint szolgatársam, a diakónus Zotinosz által, kiben örömömet leltem, mert úgy engedelmeskedik a püspöknek, mint Isten kegyelmének, a presbitériumnak pedig, mint Jézus Krisztus törvényének.
III. 1. A püspök fiatalkorával azonban nem illik visszaélnetek, hanem az Atyaisten erejének megfelelően meg kell adni neki minden tiszteletet, tudomásomra is jutott, hogy a szent presbiterek sem használták ki szemmel látható fiatalságát, hanem, mint Istenben bölcsek, engedelmeskedtek neki, de nem is neki, hanem Jézus Krisztus Atyjának, aki mindenki püspöke. 2. Képmutatás nélkül illő engedelmeskedni annak tiszteletére, aki szeret bennünket. Nem azért, mert eme látható püspököt téveszti meg valaki, hanem, mert a láthatatlan megtévesztésére merészkedik. Az efféle azonban nem testtel kapcsolatos számvetés, hanem Istennel, aki a titkokat ismeri.
IV. Illő, hogy ne csak keresztényeknek hívjanak minket, de azok is legyünk[34]; minthogy egyesek emlegetik ugyan a püspököt, de mindent nélküle cselekednek. Rossz az ilyenek lelkiismerete, úgy tűnik nekem, mert nem szigorú értelemben vett parancsnak megfelelően gyülekeznek össze.
V. 1. Mivel tehát a dolgoknak kimenetelük van, s előttünk áll egyszerre a kettő, az élet és a halál, és mindenki a saját helyére fog jutni (vö.: ApCsel. 1,25)….[35] 2. Ahogyan kétféle pénzérme van, egyik Istené, másik a világé, s mindegyiken rajta van a megfelelő véset, a hitetlenekén ezen világé, a hívőkén a szeretetben az Atyaisten vésete Jézus Krisztus által, akiért ha önként nem vállaljuk a halált, az ő szenvedésére való tekintettel, nincs bennünk az ő élete.[36]
VI. 1. Az említett személyekben mindnyájatokat szemléltem és szerettem a hitben, intelek titeket, hogy mindent Isten egyetértésében törekedjetek tenni, mert a püspök Isten helyettese, a presbiterek pedig az apostolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly igen kedves diakónusokra Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és az idők végén megjelent.[37] 2. Isten egyetértését vegyétek fel mindannyian[38], tiszteljétek egymást, és felebarátját senki ne tekintse test szerint, hanem mindenkor szeressétek egymást Jézus Krisztusban. Semmi ne legyen köztetek, ami megoszlást idézne elő, hanem egyesüljetek a püspökkel és az elöljárókkal, tekintettel a romolhatatlanság tanítására és mintájára.
VII. 1. Ahogyan az Úr sem tett semmit az Atya nélkül, egy volt vele, sem egymagában, sem apostolai által, úgy ne tegyetek ti se semmit a püspök és a presbiterek nélkül; ne próbáljatok semmi olyat tenni, ami nektek külön jónak látszik, hanem egy legyen az egybegyűltek imádsága, egy legyen könyörgése, szelleme, egy a reménye a szeretetben, a szeplőtlen örömben, mely Jézus Krisztus, akinél jobb nincsen. 2. Mindnyájan Isten egy templomává tömörüljetek, mint egy áldozati oltárra, az egy Jézus Krisztusban, aki az egy Atyától jött, és az egy Atyánál volt, s őhozzá tér vissza.
VIII. 1. Idegen tanokkal meg ne tévesszenek titeket, sem régi mítoszokkal, melyek haszontalanok. Ha mind ez ideig a judaizmus szerint élnénk, azzal megvallanánk, hogy nem kaptuk meg a kegyelmet. 2. A legihletettebb próféták Jézus Krisztus szerint éltek. Ezért is üldözték őket, akiket az ő kegyelme lelkesített, hogy meggyőzzék a hitetleneket: egy az Isten, aki magát Fia, Jézus Krisztus által megjelentette, aki az ő hallgatásból származó Igéje, aki mindenben tetszett küldőjének.
IX. 1. Ha tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon felkélt életünk általa és halála által, amit egyesek tagadnak, mely misztérium által nyertük el a hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus Krisztus, egyetlen tanítónk tanítványainak találtassunk.[39] 2. Hogyan élhetnénk nélküle, akinek a próféták is tanítványai voltak a Lélekben, és mint tanítót várták? És ezért ő, akit méltán vártak, mikor eljött, feltámasztotta őket halottaiból.[40]
X. 1. Ne legyünk hát érzéketlenek jóságosságával szemben. Ha ugyanis minket utánozna, azok szerint, amiket teszünk, már nem volnánk. Tanítványaivá válva ezért, tanuljunk meg a kereszténység szerint élni. Akit ezen a néven kívül más néven is neveznek, az nem Istentől való.[41]2. Tegyétek félre a rossz kovászt, mely elöregedett, és megsavanyodott, váljatok új kovásszá, mely Jézus Krisztus.[42] Őbenne válhatok sóssá, nehogy egy is megromoljon közületek, hiszen a szagról már megbizonyosodtok. 3. Helytelen Jézus Krisztust mondani, közben zsidó szokások szerint élni. Nem a kereszténység hitt ugyanis a judaizmusban, hanem a judaizmus a kereszténységben, melyben minden Istenben hívő nyelv egyesült.
XI. Nem azért írom nektek ezeket, szeretteim, mintha arról értesültem volna, hogy köztetek akadnak ilyenek, hanem mint nálatok kisebb, aki eleve óvni kívánlak titeket, nehogy a hiábavaló tanítás horogjára akadjatok, hanem bizonyosodjatok meg tökéletesen a Poncius Pilátus helytartósága idején történt születésről, szenvedésről és feltámadásról. Valóban ez történt bizonyossággal Jézus Krisztussal, a mi reményünkkel, nehogy közületek egyet is elfordítsanak eme reménytől.[43]
XII. Mindenben élvezném támogatástokat, bár méltó lennék arra. Bár megkötözött vagyok, de egyiketekhez sem vagyok hasonlítható, akik szabadok vagytok. Tudom, nem fuvalkodtok fel. Jézus Krisztus legyen bennetek. Sőt tudom, mikor dicsérlek titeket, szégyenkeztek, amint meg van írva: az igaz önmaga vádlója (vö.: Péld 18,17).
XIII. 1. Arra törekedjetek, hogy az Úr és az apostolok rendelkezéseiben szilárdak legyetek, hogy bármit tesztek testben és lélekben, azt sikeresen tegyétek (vö.: Zsolt 1,3.) a hitben és szeretetben, a Fiúban és Atyában és a Lélekben, a kezdetben és a végben, legtiszteletreméltóbb püspökötökkel és presbitériumotokkal, mely méltó a lelki koszorúra, valamint az Isten szerinti diakónusokkal.[44] 2. Engedelmeskedjetek a püspöknek és egymásnak, ahogyan Jézus Krisztus alávetette magát testileg az Atyának, az apostolok pedig Krisztusnak és a Atyának és a Léleknek, hogy az egyesülés mind testi, mind lelki legyen.[45]
XIV. Tudva azt, hogy Isten tölt el benneteket, röviden intettelek titeket. Imáitokban emlékezzetek meg rólam, hogy elnyerjem Istent, valamint a szíriai egyházról, amelynek nevére méltó sem vagyok; szükségem van ugyanis Istenben egyesült imádságotokra és szeretetetekre, hogy a szíriai egyház egyházatok felüdítésére méltasson.
XV. Szmirnából köszöntenek titeket az efezusiak, akik Isten dicsőségére itt vannak, ahonnan nektek is írok, amint ti is engem, mindannyian Polükarposszal, a szmirnaiak püspökével együtt, mindenben segítettek. Jézus Krisztus tiszteletében üdvözölnek titeket a többi egyházak is. Éljetek Isten egyetértésében, aki Jézus Krisztus, kétségtől mentes lélekkel.

Szent Ignác levele a trallésziekhez

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz az Isten, Jézus Krisztus Atyja előtt kedves, szent egyháznak, mely Ázsia Trallész városában van, a kiválasztottnak és Istenhez méltónak, mely Jézus Krisztus szenvedésében testben és lélekben békét élvez, aki a benne való feltámadás által reménységünk; őt üdvözlöm teljességben és apostoli módon, és a lehető legtöbb kegyelmet kívánom neki.

I. 1. Úgy ismertelek meg titeket, mint akiknek gondolkodásmódja kétkedéstől mentes és feddhetetlen a kitartásban, nemcsak névleg, de természetetek alapján is, mint erre nekem püspökötök, Polübiosz rávilágított, aki Isten és Jézus Krisztus akaratában Szmirnába jött, s így együtt örült velem, Krisztus Jézusban megbilincselttel, ily módon egész sokaságotokat szemlélhetem benne.[46] 2. Miután Isten szerinti jóakaratotokat az ő közvetítésével megkaptam, hálát adtam, mert úgy találtam, amint megtudtam, hogy Isten utánzói vagytok.
II. 1. Minthogy a püspöknek úgy engedelmeskedtek, mint Jézus Krisztusnak, úgy tűnik nekem, nem emberi szempontok szerint éltek, hanem Jézus Krisztus szerint, aki meghalt értünk, hogy az ő halálában híve elkerüljétek a halált. 2. Szükséges tehát – így is cselekedtek –, hogy a püspök nélkül ne tegyetek semmit, de a presbitériumnak is engedelmeskedjetek, mint Jézus Krisztus – a mi reményünk – apostolainak, életformánk legyen Jézus Krisztus.[47] 3. Jézus Krisztus titkai diakónusainak is mindenben tetszeni kell mindenkinek, hiszen nem az étel és ital szolgái, hanem Isten egyházának sáfárai. Óvakodniok kell minden vétségtől, mint a tűztől.[48]
III. 1. A diakónusokat hasonlóképpen mindenki úgy tisztelje, mint Jézus Krisztust, ahogyan a püspököt is, mert az Atya képmása, a presbitereket pedig Isten tanácsaként és az apostolok testületeként. Nélkülük nem lehet egyházról beszélni. 2. Meg vagyok győződve róla, hogy ez így van nálatok. Szeretetetek példaképét fogadtam ugyanis, és velem van püspökötökben, akinek már magatartása is nagy tanúság, szelídsége pedig erő. Gondolom, még az istentelenek is tisztelik. 3. Keményebben is írhatnék erről, de, mivel szeretlek benneteket, kíméllek. Nem gondolok arra, hogy mivel bilincsben vagyok, apostolként parancsolgassak nektek.
IV. 1. Istenben sok gondolatom van, de mérséklem magamat, nehogy elvesszek a dicsekvésben. Most ugyanis nekem is vigyázni kell, nehogy azokra hallgassak, akik felfuvalkodottá tesznek. Akik azonban beszélnek velem, azok ostoroznak.[49] 2. Valóban szeretnék szenvedni, de nem tudom, méltó vagyok‑e rá. Sokak számára nem nyilvánvaló buzgalommal, de annál jobban dúl bennem. Szükségem van a szelídségre, melyben megsemmisül e világ fejedelme.
V. 1. Nem tudnék tán égi dolgokról írni nektek? Félek azonban, hogy mivel kiskorúak vagytok, kárt tennék bennetek. Bocsássátok is meg nekem ezt, hiszen ha nem tudnátok felfogni, megfojtana benneteket.[50] 2. Nem azért van tudomásom az égi dolgokról, az angyalok rendjéről, a mennyei fejedelemségek felállásáról, a láthatókról és láthatatlanokról, mert meg vagyok bilincselve; ezért még nem vagyok tanítvány. Sok minden hiányzik még nekünk ahhoz, hogy Istent el ne veszítsük.
VI. 1. Kérlek hát titeket, nem is én, hanem Jézus Krisztus szeretete: csak keresztény táplálékkal éljetek, tartózkodjatok az idegen fűszertől, mely az eretnekség. 2. Akik saját magukkal keverik össze Jézus Krisztust, hogy így hitelre méltóknak tűnjenek, olyanok, mint akik borral kevert halálos mérget kínálnak, melyet, ha valaki nem ismer, a gyönyörűséggel a halált veszi.[51]
VII. 1. Őrizkedjetek az ilyenektől. Így is lesz nálatok, ha nem fuvalkodtok fel, ha elszakíthatatlanok lesztek az Isten Jézus Krisztustól és az apostolok rendelkezéseitől. 2. Aki áldozati oltár kerületén belül van, az tiszta, aki az oltár területén kívül van, nem tiszta; azaz, aki a presbiter, diakónus és a püspök tudta nélkül tesz bármit is, az nem tiszta lelkiismeretében.
VIII. 1. Nem mintha valami efféléről tudnék köztetek, csak óvlak benneteket, szeretteim, előre látva a Sátán incselkedéseit. Ti azonban a szelídlelkűségbe öltözve teremtsétek újjá magatokat a hitben, mely az Úr teste, és a szeretetben, mely Jézus Krisztus vére.[52] 2. Senkinek ne legyen semmi kifogása felebarátja ellen körötökben. Ne szolgáltassatok alkalmat a pogányoknak, nehogy néhány esztelen miatt az Istenben levő többséget káromolják. Jaj annak, aki miatt hiábavalósággal vádolják nevemet egyesek (vö.: Iz 52,5).
IX. 1. Ha valaki Jézus Krisztust kihagyva tanítana benneteket, aki Dávid nemzetségéből való, aki Máriától valóságosan született, evett és ivott, akit valóban üldöztek Poncius Pilátus alatt, valóságosan megfeszítették és meghalt, miközben látták a mennyeiek, a földiek és földalattiak, dugjátok be a fületeket! 2. Jézus valóban feltámadt halottaiból, mert Atyja feltámasztotta őt, aki hasonlóképpen feltámaszt minket is, benne hívőket, így támaszt fel az Atya Krisztus Jézusban, aki nélkül nincs igazi életünk.[53]
X. Ha azonban néhányan, istentelenek, azaz hitetlenek, azt mondják, csak látszólag szenvedett, hát ők maguk a látszat, miért vagyok akkor én megbilincselve, miért is kérem, hogy vadállatokkal küzdhessek? Hiába halok meg akkor, meghazudtolom tehát az Urat.[54]
XI. 1. Óvakodjatok a rossz hajtásoktól, melyeknek gyümölcse halált hozó (vö.: Mt 15,13), ha azt valaki megízleli, tüstént belehal. Az ilyenek nem az Atya ültetvénye (vö.: 1Kor 9,27). 2. Ha azok lennének, akkor a kereszt ágai jelennének meg rajtuk, és romolhatatlan lenne gyümölcsük; a kereszt által hívogat minket szenvedésében, akik tagjai vagyunk. A fő nem lehet tagok nélkül, mert Isten megígérte az egyesülést, mely ő maga.[55]
XII. 1. Szmirnából köszöntelek benneteket, Isten jelen levő egyházaival együtt, melyek minden tekintetben, testben és lélekben egyaránt, felüdítettek. 2. Bilincseim kérlelnek titeket, melyeket Jézus Krisztusért hordok, miközben könyörgök, hogy Istent elnyerjem: maradjatok meg egyetértéstekben és a kölcsönös imádságban. Illik ugyanis mindannyiotoknak, kiváltképpen a presbitereknek, hogy a püspököt az Atya és Jézus Krisztus, valamint az apostolok tiszteletére felüdítsék. 3. A szeretetben kérlek titeket, hallgassatok rám, nehogy írásom ellenetek szóló tanúsággá váljon! Érettem is imádkozzatok, aki Isten irgalmasságában rászorulok szeretetetekre, hogy az örökrészre méltó legyek, melynek elnyerése előttem áll, nehogy alkalmatlannak bizonyuljak!
XII. 1. Üdvözöl titeket az efezusiak és szmirnaiak szeretete. Imáitokban emlékezzetek meg a szíriai egyházról, amelynek nevére is méltatlan vagyok, aki az ottaniak közül az utolsó vagyok. 2. Boldoguljatok Jézus Krisztusban, engedelmeskedve a püspöknek, mint a parancsnak, a presbitériumnak is ugyanúgy. Osztatlan szívvel, egy emberként szeressétek egymást is! 3. Lelkem nemcsak most áldozat értetek, de akkor is, amikor Istenhez jutok. Most még veszélyben vagyok. Hűséges azonban az Atya Jézus Krisztusban, hogy beteljesítse az én és a ti kéréseteket, akiben ti is feddhetetlennek bizonyaljatok.

Szent Ignác levele a rómaiakhoz

A Theophorosznak is nevezett Ignatiusz a szeretett egyháznak, mely a magasságbeli Atya és egy Fia Jézus Krisztus fenségében irgalmat talált, melyet az, aki minden létezőt akart, Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete szerint megvilágosított[56], a rómaiak területén elöljáró egyháznak, mely Istenhez méltó, dicséretes, boldogságra méltó, dicsőséges, a cél elnyerésére érdemes, méltó a szentségre és a szeretet vezetője, krisztusi törvényű, az Atya nevével ékes, melyet én is Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának nevében köszöntök! Feddhetetlen öröm Jézus Krisztusban azoknak, akik az ő parancsaival egységben vannak, kegyelemmel telve, akik Istentől elszakíthatatlanok és minden idegen színezettől mentesek.

I. 1. Miután Istenhez imádkoztam, elnyertem Istenhez méltó színetek látását – mennyire kértem ennek elnyerését –, remélem, Jézus Krisztusban megbilincselve foglak üdvözölni benneteket, amennyiben az az elhatározása, hogy engem a vég elérésére méltat. 2. A kezdet jól rendezett, ha egyébként elnyerem a kegyelmet, hogy akadálytalanul kapjam meg örökrészemet. Félek, hogy szeretetetek netán igazságtalanságot követ el velem szemben. Nektek könnyű az, amit tenni akartok, nekem azonban nehéz elnyerni Istent, ha nem lesztek kíméletesek irántam.
II. 1. Nem akarom, hogy emberek tetszését keressétek, hanem tessetek Istennek, ahogyan tetszetek is neki. Sem nekem, sem nektek nem lesz többé ilyen alkalmas idő arra, hogy Isten legyen részem, ha hallgattok, akkor egy jobb műhöz adjátok hozzájárulástokat.[57] Ha ugyanis hallgattok rólam, én Isten igéje leszek. Ha ellenben testem iránt viseltettek szeretettel, ismét emberi hanggá válok.[58] 2. Számomra többről nem gondoskodhattok, minthogy feláldoztassam Istennek, mert az áldozati oltár már készen van, hogy ti a szeretetben kórust alkotva éneket zengjetek az Atyának Jézus Krisztusban, mert Szíria püspökét Isten arra méltatta, hogy keletről nyugatra küldje. Jó a világból Istenhez lenyugodni, hogy benne keljek fel.
III. 1. Soha senkire nem irigykedtetek, másokat tanítottatok.[59] Én azt akarom, az is szilárduljon meg, amit tanítványokként másoknak meghagytatok. 2. Csupán a külső és belső erőt kérjétek számomra, hogy ne csak mondjam, hanem akarjam is, ne csak kereszténynek hívjanak, hanem annak is bizonyuljak. Ha ugyanis annak bizonyulok, akkor kereszténynek is lehet engem nevezni, és akkor lehetek hűséges, ha a világ számára nem vagyok már látható. 3. Semmiféle látszat nem jó.[60] Istenünk, Jézus Krisztus még inkább ragyog, miután az Atyában van. Nem rábeszélés dolga a kereszténység, hanem akkor nagy, amikor a világ gyűlöli.
IV. 1. Minden egyháznak megírom és mindenkinek meghagyom, hogy önként halok meg Istenért, ha meg nem akadályozzátok! Kérlellek titeket, jószándékotokkal ne legyetek alkalmatlanok nekem! Hagyjátok, hogy a vadállatok eledele legyek, melyek által lehetséges számomra Isten elérése! Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak[61] 2. A vadállatokat inkább ösztökéljétek, hogy sírommá váljanak, és semmit ne hagyjanak meg testemből, nehogy halottként bárkinek terhére legyek. Akkor leszek igazán Jézus Krisztus tanítványa, amikor testemet sem látja majd a világ. Kérleljétek Krisztust érettem, hogy eme eszközök által áldozatnak találtassam Isten előtt! 3. Nem úgy parancsolok nektek, mint Péter és Pál, ők apostolok, én elítélt; ők szabadok, én mind ez ideig szolga.[62] Ha azonban szenvedek, Jézus Krisztus szabadosává válok és szabadként fogok feltámadni őbenne. Bilincsekben most tanulom meg, hogy semmit se kívánjak
V. 1. Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal, vadállatokkal küzdök, tíz leopárdhoz kötözve, azaz egy katonai osztaghoz[63]; a jótékonyságra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette méginkább tanítvánnyá válok, de nem ezért igazulok meg (vö.: 1Kor 4,4). 2. Örvendek a vadállatok fölött, melyek számomra készítettek, kívánom, hogy röviden végezzenek velem; csalogatni is fogom őket, hogy gyorsan faljanak fel, nehogy, mint néhány esetben megtörtént, megijedve hozzám se érjenek. Ha netán maguktól nem akarnák, kényszeríteni fogom őket. 3. Bocsássatok meg nekem, én tudom, mi használ nekem! Most kezdek tanítvány lenni. A látható és a láthatatlan lények közül senki se féltékenykedjék rám[64], mert Jézus Krisztust elnyerem! Jöjjön tűz, kereszt, harc a vadállatokkal, szétszabdaltatás, feldarabolás, a csontok összetöretése, a test tagjainak levágása, az egész test felőrlése, a Sátán gonosz kínzásai, csak Jézus Krisztushoz érjek!
VI. 1. Semmit sem használnának nekem a föld határai, sem evilági királyságai. Jobb nekem Jézus Krisztusért meghalni, mint uralkodni a föld határain. Őt keresem én, aki értünk halt meg, őt akarom, aki értünk feltámadt. A születés vár reám. 2. Bocsássatok meg nekem testvérek! Ne akadályozzátok meg, hogy éljek, ne akarjátok, hogy meghaljak, ne a világgal és anyagiakkal ajándékozzatok meg, megcsalván engem, aki Istené akarok lenni; hagyjátok a tiszta fényt vennem! Oda eljutva leszek ember. 3. Engedjétek, hogy Istenem szenvedésének utánzója legyek! Akiben ő van, az megérti, mit akarok, érezzen együtt velem, tudván, mi ösztönöz engem.
VII. 1. E világ fejedelme el akar rabolni engem, meg akarja rontani Istenre irányuló szándékomat. Közületek, jelen levők közül senki se segítsen neki! Inkább az én pártomon, vagyis Isten pártján álljatok! Ne szónokoljatok Jézus Krisztusról, ha közben a világra áhítoztok. 2. Ne fészkelje be magát közétek az irigység. Még ha én kérnélek is benneteket, amikor nálatok leszek, akkor se higgyetek nekem, annak higgyetek inkább, amit most írok nektek. Élve írok nektek, a halál után vágyódva. Az én vágyam megfeszíttetett, nincs bennem tűz, mely a földi dolgokat szeretné; az élő víz szólal meg azonban bennem, belül ezt mondja: jöjj az Atyához! (vö.: Jn 6,33). 3. Nem lelem örömömet a romlandó táplálékban, sem ezen élet gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, mely Jézus Krisztus teste, aki Dávid magjából való, azt az italt kívánom, mely az ő vére, ami a romolhatatlan szeretet (vö.: Jn 7,42; Róm 1,3; 2Tim 2,8).
VIII. 1. Nem akarok immár úgy élni, mint az emberek. Ez azonban akkor valósul meg, ha ti is akarjátok. Akarjátok, hogy irántatok is jóakaratot tanúsítsanak! 2. Néhány sorban írtam nektek, hogy kérjelek benneteket: higgyetek nekem! Jézus Krisztus fogja nektek kinyilatkoztatni, hogy igazat szólok, a meghazudtolhatatlan száj, mely által az Atya igazságot beszélt. 3. Kérjétek számomra, hogy célomat elérjem! Nem a test, hanem Isten elhatározása szerint írtam nektek. Ha szenvedek, akkor megnyertem tetszéseteket, ha nem, akkor gyűlöltetek engem.
IX. 1. Imáitokban emlékezzetek meg a Szíriában levő egyházról, melynek pásztora helyettem Isten! Egyedül Jézus Krisztus ügyel rá és a ti szeretetetek. 2. Szégyenkezem, hogy közülük valónak mondanak, mert nem vagyok méltó hozzájuk én, közülük az utolsó, torzszülött. Ha azonban irgalmat találok, leszek valaki, amennyiben Istenhez jutok. 3. Köszönt titeket az én Lelkem és ama egyházak szeretete, melyek engem Jézus Krisztus nevében, nem is mint átutazót, befogadtak.[65] Még azok az egyházak is elémbe jöttek, melyek nem estek test szerint megtett utamba.
X. 1. A boldogságra legméltóbb efezusiak által írom nektek ezeket Szmirnából. A többiekkel együtt itt van mellettem Krokosz is, a nekem oly kedves név. 2. Úgy gondolom, megismerkedtetek azokkal, akik engem megelőzve érkeztek Szíriából Rómába, adjátok tudtukra, már közel vagyok. Mindannyian ugyanis méltók Istenhez és hozzátok, illő, hogy őket mindenben felüdítsétek.[66] 3. Szeptember kalendái előtt kilenc nappal (= augusztus 24), írom nektek mindezeket. Boldoguljatok mindvégig Jézus Krisztus állhatatosságában.

Szent Ignác levele a filadelfiaiakhoz

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz az Atyaisten és az Úr Jézus Krisztus egyházának, mely Ázsia Filadelfia városában van, mely irgalmat talált, és szilárd az Istennel való egyetértésben; örvend az Úr szenvedésében, a feltámadásban összes irgalma erejében teljessé vált, ezt az egyházat köszöntöm Jézus Krisztus vérében, mely az örök és maradandó öröm, legfőképpen, ha a püspökkel és a körülötte levő presbiterekkel és diakónusokkal egységet alkotnak, akik Jézus Krisztus akaratában levőknek bizonyultak, akiket tulajdon akarata szerint az erősségben Szentlelkével megszilárdított.

I. 1. A püspök, akit megismertem, a közösségre kiterjedő szolgálatát nem magától, nem is emberektől nyerte, nem hiú dicsőségvágyból gyakorolja, hanem az Atyaisten és az Úr Jézus Krisztus szeretetében. Rendkívül csodálom elnézését, aki hallgatagon is többre képes, mint azok, akik hiábavalóságokat fecsegnek.[67] 2. Olyan összhangban van ugyanis a parancsokkal, mint a húrok a lanttal.[68] Ezért boldognak mondja őt lelkem, az ő Istenre irányuló szándékát, miután megtudtam, hogy erényes és tökéletes, hajthatatlan és haragtól mentes az élő Isten minden szelídségében.[69]
II. 1. Igaz fény gyermekei (vö.: Ef 5,8), kerüljétek tehát a megosztást, a rossz tanokat; ahol a pásztor van, oda kövessék őt a juhok is. 2. Számos hitelt érdemlőnek látszó farkas akarja ugyanis gonosz gyönyörrel fogságba ejteni azokat, akik Istenhez igyekeznek.[70] A ti egységetekben azonban ne legyen helyük.
III. 1. Óvakodjatok az ártalmas növényektől, melyeket nem Jézus Krisztus gondozott, mert azok nem az Atya ültetvényei![71] Nem azért mondom ezt, mert nálatok megoszlást találtam, ellenkezőleg, tisztaságot. 2. Akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az egyház egységébe, s ők is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. 3. Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat testvérek, aki a szakadárral tart, az nem örökli Isten országát (vö.: 1Kor 6,9). Aki álnok szándékban sántikál, nem híve a szenvedésnek.[72]
IV. Arra törekedjetek, hogy eukharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek.[73]
V. 1. Mivel szeretlek titeket, testvérek, nagyon kiöntöttem a lelkemet, és fölöttébb örvendezve megerősítelek benneteket; nem is én azonban, hanem Jézus Krisztus, akiért láncra verve még jobban félek, mert a teljességet még nem nyertem el. Imátok azonban tökéletessé tesz engem Istennél, hogy benne irgalomra lelvén az örökrészt elnyerjem, az evangéliumhoz és Jézus testéhez, az apostolokhoz, mint az egyház presbitériumához menekedve. 2. Szeretjük továbbá a prófétákat is, mert az evangéliumra irányult igehirdetésük, abban volt reményük, azt várták, abban híve üdvözültek, a csodálatos és hitelt érdemlő szentek, akik egységben voltak Jézus Krisztussal, akiket Jézus Krisztus tanúsított, és az egyetemes remény evangéliumához sorolt.[74]
VI. 1. Amennyiben valaki a judaizmusról magyarázna nektek, ne hallgassátok meg! Jobb ugyanis körülmetélttől kereszténységet tanulni, mint körülmetéletlentől judaizmust. Amennyiben sem egyik, sem másik nem Jézus Krisztusról beszél, számomra csak temetői oszlopok és sírok, melyekre emberek nevei vannak felírva. 2. Óvakodjatok tehát e világ fejedelmének fondorlatosságaitól és cseleitől, nehogy az üldözések következtében, az ő szándékának megfelelően, gyöngékké váljatok a szeretetben! Osztatlan szívvel gyűljetek össze ugyanazon a helyen. 3. Hálát adok Istenemnek, hogy veletek kapcsolatban jó a lelkiismeretem, senki nem hánytorgathatja fel, sem nyilvánosan, sem titokban, hogy kicsi vagy nagy dologban valakinek terhére beszéltem, nehogy úgy fogjátok fel, mint ellenetek szóló tanúságot.
VII. 1. Ha egyesek félre is akartak vezetni engem test szerint, a Lelket mégsem tudják megtéveszteni, mert Istentől van. Tudja ugyanis, honnan jön és hová megy (vö.: Jn 3,8), és felfedi a rejtett dolgokat. Közöttük hangos szóval, Isten hangján kiáltottam: tartsátok magatokat a püspökhöz és a presbitériumhoz, valamint a diakónusokhoz! 2. Egyesek meggyanúsítottak, hogy azért mondtam ezeket, mert előzőleg megtudtam valamit néhány személy elszakadásáról; tanúm azonban az, akiért meg vagyok bilincselve, hogy ezt nem emberi testtől tudtam meg! A Lélek nyilatkoztatta ki, amikor így szólt: a püspök nélkül semmit se tegyetek, testeteket Isten templomaként őrizzétek, szeressétek az egységet, kerüljétek a szakadást, legyetek Jézus Krisztus utánzói, ahogyan ő az Atyáé!
VIII. 1. Én a saját dolgomat tettem, mint egyesülésre rendeltetett ember. Ahol ugyanis széthúzás és harag van, ott Isten nem lakik. Az Úr megbocsájt minden megtérőnek, ha az Istennel való egységre a püspök tanácsához tér meg. Hiszek Jézus Krisztus kegyelmében, aki leold rólatok minden bilincset. 2. Óvlak benneteket, viszálykodva semmit se tegyetek, csak a krisztusi tanításnak megfelelően! Aztán hallottam, hogy egyesek azt mondták: ha a régieknél nem találom, nem hiszem az evangéliumban sem. Amikor azt válaszoltam nekik, hogy megíratott, azt mondták rá: ez a kérdés. Az én okmányom azonban Jézus Krisztus, sértetlen okiratom keresztje, az ő halála, feltámadása, és az általa való hit, melyben imáitok által meg akarok igazulni.[75]
IX. 1. Jók a papok, de még jobb a főpap, akire a szentek szentje van bízva, akire egyedül vannak bízva Isten rejtett dolgai.[76] Ő az Atyára nyitó kapu[77], rajta lépnek be: Ábrahám, Izsák, Jákob, a próféták és apostolok, az egyház is. Mindezek az Istennel való egységre. 2. Az evangéliumnak megvan a maga különlegessége[78]: az Üdvözítő, Urunk Jézus Krisztus eljötte, szenvedése, feltámadása. A szeretett próféták is őrá való tekintettel tanítottak. Az evangélium azonban már a romolhatatlanság beteljesedése. Mindez együtt jó, amennyiben hisztek a szeretetben.
X. 1. Mint tudomásomra jutott, imáitok és könyörületes szeretetetek eredményeként, a szíriai Antiochia egyháza békét élvez[79], nektek, mint Isten egyházának illik egy diakónust kiválasztani és Isten követségeként oda elküldeni, hogy az ottaniakkal összegyűlve örvendjen és dicsőítse a Nevet. 2. Boldog az Jézus Krisztusban, aki erre a szolgálatra méltatik, és nektek is dicsőségetekre válik. Ha akarjátok Isten nevéért, nektek sem lesz ez lehetetlen, ahogyan a közeli egyházak közül is egyesek püspököket, mások presbitereket és diakónusokat küldtek.
XI. 1. A kilikiai diakónusra, Philónra vonatkozóan annyit: tanúsított férfiú, aki Isten igéjében most is nekem szolgál Rheosz Agathopodosszal együtt, a választott férfiúval, aki életéről lemondva kísér engem Szíriából, akik tanúsítják előttetek, hogy én is hálát adok Istennek értetek, mert fogadtátok őket, ahogyan titeket ez Úr. Akik tiszteletlenül bántak velük, találjanak üdvösséget Jézus Krisztus kegyelmében! 2. A Troaszban levő testvérek szeretete köszönt titeket, ahonnan nektek is írok Burrosz által, akit a szmirnaiak és efezusiak megtiszteltetésünkre küldtek el velem együtt. Tisztelje meg őket az Úr Jézus Krisztus, akiben testben és lélekben, szellemben és hitben, egyetértésben remélnek! Éljetek Krisztus Jézusban, közös reményetekben!

Szent Ignác levele a szmirnaiakhoz

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz az Atyaisten és a szeretett Jézus Krisztus egyházának, mely minden kegyelmi adomány tekintetében irgalmat talált, telve van hittel és szeretettel, nincs hiánya semmilyen kegyelmi ajándékban, Istenhez a leginkább illő, a szentség hordozója, mely Ázsia Szmirna városában van, neki az egyre csak fokozódó örömet kívánom Isten feddhetetlen Lelkében és Igéjében.

I. 1. Az Isten Jézus Krisztust dicsőítem én[80], aki oly okossá tett titeket; egyesített ugyanis benneteket tökéletesítve a megingathatatlan hitben, mintegy az Úr Jézus Krisztus keresztjére szegezve testben és lélekben, és a Krisztus vérében levő szeretetben megerősített, teljesen bizonyossá téve titeket Urunkra vonatkozóan, aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből való (vö.: Róm 1,3), Isten ereje és akarata szerint azonban Isten Fia, aki valóban Szűztől született, akit János megkeresztelt, hogy általa beteljesedjék minden igazságosság (vö.: Mt 3,15). 2. Poncius Pilátus és Heródes negyedes fejedelem alatt valóban testben felszögeztetett (mely isteni és boldog szenvedésének gyümölcse mi vagyunk), hogy feltámadása által mindörökre felemelje zászlaját a szentek és a benne hívők előtt, legyenek a zsidók vagy a pogányok közül valók, egyháza egy testében.
II. Érettünk szenvedte el mindezt, hogy üdvözüljünk; és valóságosan szenvedett, ahogyan valóságban fel is támasztotta önmagát, nem úgy, ahogyan néhány hitetlen mondja, hogy csak látszólag szenvedett, ahogyan ők léteznek látszólag. Ha ők kísérteties és testetlen lények, történjék velük majd úgy, ahogyan gondolják.
III. 1. Én tudom és hiszem, hogy a feltámadás után is testben van. 2. Mikor eljött Péterhez és társaihoz, ezt mondta nekik: „Fogjatok meg, tapintsatok meg, és lássátok, nem vagyok testetlen démon” (vö.: Héberek szerinti evangélium; fragm. in: Hieron. Comm in Is. 18. Praef). Tüstént meg is tapintották és hittek, miután áthatotta Őket teste és Lelke. Ezért is vetették meg a halált, s a halálnál erősebbnek bizonyultak. 3. A feltámadás után testi lényként velük együtt étkezett és ivott, noha a Lélekben már az Atyával egyesült.[81]
IV. 1. Ezek után pedig figyelmeztetlek benneteket, szeretteim, tudván, hogy ti is így tartjátok. Óvlak benneteket az emberformájú vadállatoktól, akiket nemcsak befogadnotok nem szabad, de lehetőleg ne is találkozzatok velük, csak imádkozni tudtok értük, hátha netán megtérnek, ami azonban nehéz dolog. Ilyen hatalma a mi igazi életünknek, Jézus Krisztusnak van. 2. Ha Urunk mindezt csak látszólag cselekedte, akkor én is látszólag vagyok megbilincselve. Minek szolgáltattam ki magamat akkor teljesen a halálnak, tűznek, kardnak, vadállatoknak? A kardhoz közel azonban Istenhez vagyok közel, a vadállatok között Isten környezetében vagyok: egyedül Jézus Krisztus nevében, mindent elviselek, hogy vele együtt szenvedjek, mert ő tesz képessé rá, aki teljesen emberré lett.[82]
V. 1. Néhány tudatlan tagadja őt[83], de inkább ő fogja megtagadni őket, mert a halál ügyvédjei inkább, mint az igazságé, akiket sem a mózesi törvény, sem a próféciák, de ez ideig az evangélium sem győzött meg, sem a mi személyenkénti szenvedéseink. 2. Ugyanazt gondolják rólunk is. Mit használ nekem bárki, aki engem dicsér, Uramat azonban káromolja, mert nem vallja, hogy teste volt? Aki ezt nem állítja, az egészen megtagadja őt, ő maga pedig hullahordozó. 3. Nevük, mert hitetlenek, nem látszik leírhatónak. Távol legyen tőlem, hogy emlegessem őket, míg nem térnek meg ahhoz a szenvedéshez, mely a mi feltámadásunk.[84]
VI. 1. Ne áltassa magát senki: még az égiek és az angyalok dicsősége, a látható és láthatatlan fejedelemségek is ítéletre kerülnek, ha nem hisznek Krisztus vérében! Aki fel tudja fogni, fogja fel! (vö.: Mt 19,12). Senkit ne tegyen felfuvalkodottá tisztsége, mert a hit és a szeretet minden, melyeknél előbbrevaló nincsen! 2. Gondolkozzatok el rajta, mennyire ellentétesek Isten akaratával azok, akik másként vélekednek Jézus Krisztus ránk szálló kegyelméről! Nincs gondjuk a szeretetre, az özvegyre, árvára, üldözöttekre, a fogolyra vagy felszabadítottra, az éhezőre vagy szomjazóra.[85]
VII. 1. Távol tartják magukat az imádságtól és eukharisztiától, mert nem vallják, hogy az eukharisztia Megváltónk Jézus Krisztus bűneinkért szenvedett teste, melyet az Atya jóságában feltámasztott. Akik Isten ajándékának ellentmondanak, vitatkozva halnak meg. Hasznukra válna a szeretet, hogy fel is támadjanak. 2. Az ilyenektől tartózkodni illik, sem egyénileg, sem közösségileg nem kell róluk beszélni, a prófétákhoz kell tartanunk magunkat, különösen az evangéliumhoz, melyben nyilvánvalóvá válik számunkra a szenvedés, és a feltámadás tökéletesen feltárul. Meneküljetek a szakadásoktól, mint minden rossz eredetétől.
VIII. 1. Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eukharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. 2. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház.[86] A püspök nélkül nem lehet sem keresztelni, sem szeretetlakomát tartani; amit azonban jóváhagy, az Istennek is tetsző, hogy biztos és szilárd legyen mindaz, amit tesztek.
IX. 1. Helyes egyébként észhez térnünk, hogy addig forduljunk Istenhez, amíg időnk van rá.[87] Istent és a püspököt ismerni jó. Aki a püspököt tiszteli, azt Isten is megbecsüli; aki a püspök tudta nélkül tesz bármit is, az a Sátánnak szolgál. 2. Bőségetek legyen minden kegyelemben, hisz méltók vagytok rá. Minden szempontból felüdítettetek, titeket pedig Jézus Krisztus. Szerettetek jelenlétemben, távollétemben. Isten fizessen meg nektek, hogy akiért mindent elviseltek, azt elnyerjétek.
X. 1. Jól tettétek, hogy Philónt és Rheosz Agathopedoszt Krisztus Isten diakónusaiként fogadtátok, akik Istenért kísértek engem. Hálát is fognak adni értetek az Úrnak, mert mindenféleképpen felüdítettétek őket. Semmi nem megy veszendőbe számotokra. 2. Bilincseim és lelkem a viszonzás nektek[88], melyeket meg ne vessetek, és ne szégyelljetek. Titeket sem fog szégyellni akkor a tökéletes remény, Jézus Krisztus.[89]
XI. 1. Imádságotok elhatolt a szíriai Antiochiában lévő egyházhoz, ahonnan, az Istenhez legillőbb bilincsekbe verve köszöntelek benneteket, aki nem is vagyok méltó az ottaniakra, mert az utolsó vagyok közülük. Nem lelkiismeretem miatt, hanem akaratának megfelelően találtattam méltónak, csupán Isten kegyelméből, mely kegyelem tökéletes megadását kérem magam számára, hogy imátok által Istent elérjem. 2. Hogy művetek mind a mennyben, mind a földön teljes legyen, illő, hogy egyházatok Isten tiszteletére isteni küldöttet válasszon, hogy az Szíriába érve köszöntse őket, mert megbékéltek, és egykori nagyságukat visszanyerték, helyreállt közöttük a megfelelő állapot.[90] 3. Istenhez méltó dolognak tűnt nekem, hogy közületek követ menjen levéllel, aki a köztük Isten szándéka szerint létrejött derűt velük együtt dicsőíti, és azt, hogy az az egyház imádságotokra már kikötőbe ért. Tökéletesek vagytok, arra is gondoljatok, ami tökéletes! Isten is kész nektek adni, akik jót akartok tenni.
XII. 1. Köszönt titeket a troaszi testvérek szeretete, ahonnan Burrosz által írok nektek, akit nekem testvéreitekkel, az efezusiakkal együtt, kísérőmül adtatok, aki engem mindenfelől megnyugtatott. Hasznos, ha mindannyian őt utánozzátok, aki Isten diakónusának mintapéldája. Viszonozzon neki mindent a kegyelem! 2. Üdvözlöm az Istenhez méltó püspököt és presbitériumot, a velem együtt szolgatárs diakónusokat, külön-külön és mindenkit együtt, Jézus Krisztus nevében, testében és vérében, szenvedésében, valamint testi és Lélekben való feltámadásában, Isten és a ti egységetekben.
XIII. 1. Köszöntöm testvéreim családjait az asszonyokkal, gyermekekkel és a szüzekkel együtt, akiket özvegyeknek mondanak.[91] Éljetek a Lélek erejében! Üdvözöl benneteket Philón, aki velem van. 2. Üdvözlöm Tavia házanépét, kívánom, erősödjön a hitben, és a testi és lelki szeretetben! Üdvözlöm Alkét, a nekem kedves nevet és Daphnoszt, kihez nincs hasonló, valamint Euteknoszt és mindenkit név szerint. Éljetek Isten kegyelmében!

Szent Ignác levele Szent Polikárphoz

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz Polükarposznak, a szmirnaiak egyháza püspökének, akire méginkább felügyel az Atyaisten és az Úr Jézus Krisztus, sokszoros üdvözlettel.

I. 1. Miután Istenre irányuló gondolkodásmódodról értesültem, mely mintegy megingathatatlan sziklán nyugszik, szerfölött dicséretet mondok, mert elmarasztalhatatlan személyed látására méltattam, akit bárcsak mindig élvezhetnék Istenben. 2. A kegyelemben kérlellek téged, melybe öltöztél, gyorsítsd meg futásodat, ints mindenkit, hogy eljusson az üdvösségre. Nagy gondossággal szerezz érvényt tisztségednek, testileg és lelkileg egyaránt! Legyen gondod az egyesülésre, melynél nincs jobb dolog! Viselj el mindenkit, mint téged az Úr; a szeretetben viselj el mindenkit, ahogyan teszed is! 3. Idődet szüntelenül imában töltsd (vö.: Ef 4,2)! Kérj magadnak nagyobb belátást, mint amivel most rendelkezel! Virrassz, mint akinek álmatlan a lelke! Olyan érzülettel beszélj az emberekkel egyenként, ahogyan Isten; tökéletes atlétaként viseld mindenki gyöngeségét! Ahol több munka van, ott több a nyereség is.
II. 1. Ha a jó tanítványokat szereted, mi a te érdemed; inkább szorítsd engedelmességre a romlottabbakat is.[92] Nem lehet minden sebet ugyanazzal a kenőccsel gyógyítani. A lázrohamokat vizes borogatással csillapítsd. 2. Mindenben légy okos, mint a kígyó, és szelíd, mint a galamb (vö.: Mt 10,16). Azért vagy egyszerre testi és lelki lény, hogy mindazt, ami szemed elé kerül, kedvesen kezeld; kérjed viszont magad számára a láthatatlan dolgok kinyilatkoztatását, hogy semmi ne hiányozzék neked, bővelkedj minden kegyelemben. 3. Az idő téged kíván, mint kormányosok a szelet, mint viharban hánykolódó a kikötőt, hogy Istenhez érj. Isten atlétájaként légy éber! A romolhatatlan és örök élet a díj, mely felől te is megbizonyosodtál. Mindenben áldozat vagyok érted én és bilincseim, melyeket szeretettel illettél.
III. 1. Ne félemlítsenek meg azok, akik idegen dolgokat tanítanak, s látszólag hitelt érdemlőek! Szilárdan állj, mint az üllő a kalapácsütések alatt! A nagy atléta sajátossága, hogy noha ütéseket kap, mégis győz. Nekünk legfőképpen Istenért kell eltűrni mindent, hogy ő is elviseljen bennünket. 2. Törekedj még többre, mint amire most törekszel. Tanuld meg felismerni az időket. Azt várjad, ami az időn túl van, az időtlent, láthatatlant, az értünk láthatóvá váltat, a megtapinthatatlant, a szenvedéstől mentest, aki értünk szenvedékennyé vált, aki értünk minden módon tűrt!
IV. 1. Nem szabad elhanyagolni az özvegyeket, az Úr után te légy gondviselőjük![93] Akaratod nélkül semmi se történjék, te se tégy semmit Isten nélkül, mint ahogyan nem is teszel. Légy állhatatos! 2. Gyakoribbak legyenek összejöveteleitek![94] Mindenkit keress név szerint! 3. Ne nézd le a rabszolgákat és rabszolganőket! Ők se legyenek viszont beképzeltek, hanem annál inkább szolgáljanak Isten dicsőségére, hogy jobb szabadságot nyerjenek Istentől. Ne sóvárogjanak azután, hogy a közösség kiváltsa őket, nehogy a sóvárgás szolgáinak bizonyuljanak![95]
V. 1. A gonosz mesterkedéseket kerüld el, tarts inkább beszédet róluk![96] Nővéreimnek mondd meg, hogy miközben az Urat szeretik, elégedjenek meg élettársaikkal testben, lélekben egyaránt. Hasonlóképpen hirdesd testvéreimnek Jézus Krisztus nevében: házastársaikat úgy szeressék, mint az Úr szerette az egyházat (vö.: Ef 5,25 és 29). 2. Ha valaki az Úr teste iránti tiszteletből meg tud maradni szüzességben, maradjon meg, de ne dicsekedjék! Ha dicsekedni fog, el fog veszni, s ha a püspöknél többre tartja magát, már a romlás áldozata.[97] Úgy illik, hogy a vőlegények és menyasszonyok a püspök helybenhagyásával keljenek egybe, hogy a házasság az Úr szándékának megfeleljen, és ne az ösztönös kívánkozás szerint történjék. Minden Isten tiszteletére legyen.
VI. 1. A püspökhöz tartsátok magatokat, hogy Isten is figyeljen rátok. Áldozat vagyok én azokért, akik alávetik magukat a püspöknek, a presbitereknek és diakónusoknak. Velük együtt legyen részem Istenben! Együtt fáradozzatok, versenyezzetek együtt, fussatok együtt, szenvedjetek együtt, nyugodjatok le együtt, keljetek fel együtt, mint Isten sáfárai, házanépe és szolgái! 2. Annak a hadvezérnek a tetszését keressétek, akitől a zsoldot kapjátok, senki ne legyen pártütő közöttetek! Maradjon meg keresztségtek fegyvernek, hitetek sisak, szeretetetek dárda, kitartástok teljes harci felszerelésetek; tetteitek legyen a letétemény, hogy megérdemelt jutalmatokat megkapjátok![98] Legyetek nagylelkűek egymás iránt szelídségben, ahogyan Isten is az irántatok! Mindenkor örömöt szeretnék lelni bennetek.
VII. 1. Miután, mint tudomásomra jutott, a szíriai Antiochia egyháza imáitok eredményeként megbékélt, már én is derűsebb vagyok, mert Istenbe vetett bizalmamat nem terhelik gondok, hátha a szenvedés által elérem Istent, méltónak bizonyulok rá, hogy a feltámadásban tanítványotok legyek. 2. Illő lenne, Istenben legboldogabb Polükarposzom, hogy Istennek tetsző tanácsot hívjatok össze, válasszatok ki valakit, akit nagyon szerettek, aki gyors, akit isteni futárnak lehetne nevezni; az lenne a tiszte, hogy Szíriába menjen és Isten dicsőségére dicsőítse késlekedés nélküli szereteteteket. 3. A keresztény nem rendelkezik önmagával, hanem Istennek szenteli magát. Ez Isten és a ti dolgotok, mikor teljesítitek. Bízom a kegyelemben, hogy készek vagytok az Istenhez illő, szép cselekedet teljesítésére. Mivel ismertem buzgalmatokat az igazság iránt, csak rövid levélben intettelek benneteket.
VIII. 1. Minthogy minden egyháznak nem írhattam, mert Troaszból hirtelen Neapoliszba kellett hajózni, ahogyan azt a felsőbb akarat elrendelte, te, aki Isten akaratát teszed, írj az előző egyházaknak, hogy ők is ugyanazt tegyék, ha tudnak, küldjenek egyesek követet, mások leveleket a futár révén, akit te küldtél, hogy az örökre szóló munkában megdicsőüljetek, amint meg is érdemlitek. 2. Név szerint is üdvözlök mindenkit, Epitroposz feleségét és gyermekeit[99]; köszöntöm Attaloszt, aki kedves nekem. Azt is köszöntöm, akinek feladata lesz, hogy Szíriába utazzon! Legyen vele a kegyelem mindenkor és azzal, aki Őt küldi, Polükarposszal! 3. Imádkozom érte, hogy mindenkor erősek legyetek Istenünkben Jézus Krisztusban, akiben ti is maradjatok meg Isten egységében és az ő felügyelete alatt! Üdvözlöm Alkét, a nekem oly kedves nevet. Boldoguljatok az Úrban!

 


 
[1] Az említett szerzők szövegkritikai munkáját és annak bibliográfiáját lásd: Quasten: Patrologia, I. 73-75. o. Antiochiai Szt. Ignác címszó alatt.
[2] Irenaeus: Adversus Haereses V, 28. 4; Origenes: in. Cant. Prolog. III, 30; Eusebius: Historia Ecclesiastica 3,36,4.
[3] Az „Istenhordozó” (theophorosz) jelentését megvilágítja Ignác III. században írt szenvedéstörténetének következű sora: „Trajanus ezt kérdezte: Ki az Istenhordozó? Ignatiosz ezt válaszolta: Akinek Krisztus van a szívében” (Óker. írók 7,27. old.). A levél feliratának gondolatai visszhangozzák Szent Pál Ef 1,3-23 és 3,19 gondolatait, tartalmaz továbbá egy rövid, antidoketista krisztológiai hitvallást.
[4] A „név” itt nem Krisztus, vagy a keresztény név, hanem az „efezusiak” név. A görög „epheszisz” igyekezetet, törődést, törekvést jelent. A „valóban méltó” kifejezés a görögben (phüszei dikaia) többet rejt magában, mert az elnevezés és „természet” „karakter” megfelelését fejezi ki, így a „hit és szeretet” az efezusiak természetéből következik szinte, következésképpen „Isten utánzói”. Vö. Szent Pál Ef 5,1.
[5] vö. Róm 15,5.
[6] A „szolgatárs” Páltól kölcsönzött kifejezés vö. Kol 1,7 és 4,7.
[7] A „felüdítés” vö. 2Tim 1,16.
[8] „Nem parancsokat osztogatok …” az iskola képét idézi. A „név” itt Jézus Krisztus neve. vö. ApCsel 5,41. „Nektek kell engem támogatni” szó szerint: „felkenni”, ahogyan az atlétákat megkenték olajjal a küzdelem előtt. Az iskola képét felváltja az agón-kép.
[9] „a föld határáig rendeltettek” eszerint Ignác a püspökséget Krisztus egyetemes rendelkezésének tartotta.
[10] Mivel sokszor él a lant-képpel, feltehető, hogy az antiochiai keresztények énekeltek liturgia alatt.
[11] vö. Mt 18,19
[12] „ugyanarra jár”, azaz nem ugyanott, nem egy helyen vesz részt az eukharisztián. vö. ApCsel 1,15 és 2,1; 1Kor 11,20; 14,23; 1 Kelemen-levél XXXIV,7; Barnabás-levél IV,10. Az „epi tó autó” szakkifejezés az egy helyen összegyülekező egyházra.
[13] a hallgató püspök a hallgató Isten és a preegzisztens Krisztus képmása. Vö. Mt 21,33-43; Mk 12,1-12; Lk 20,9-19; Mt 10,40; Jn 13,20.
[14] A „pártütés” (hairészisz) az eretnekség.
[15] A részlet szimmetrikus felépítésű himnikus hitvallási szöveg, tartalmilag antidoketista. A „születetlen” és „szenvedéstől mentes” (agennétosz, apathész) a filozófiai nyelvből kölcsönzött kifejezések.
[16] A szakasz esetleg lehet célzás az Artémisz-körmenetekre (vö. ApCsel 19,24).
[17] „végső idők” vö. 1Jn 2,18; Kor 7,29; 10,11.
[18] „az apostolok” itt Pált és Jánost jelentik.
[19] „egy teljes levélben”, de a szöveget úgyis lehet érteni, hogy „minden levélben”, ez utóbbi azonban túlzás, mert az efezusiakat Pál a következő helyeken említi: 1Kor 15,32; 16,8; 1Tim 1,3; 2Tim 1,16; 4,19.
[20] vö. Didakhé XVI,2.
[21] „az égiek és földiek” azaz a levegőég démonjai, vö. Szent Pál Ef 2,2 és 6,12; a pogányok és szektások, vö. 1Kor 15,40 és 48; Jn 3,12; Ef 1,10; Kol 1,16.
[22] „szép és jó életre” a „kalokagathia” szót használja a görög szöveg, valószínűleg a 4. Makkabeus könyvből kölcsönözte Ignác (vö. 4. Makk 1,10; 3,18; 11,22; 13,25; 15,9). A szó Szókratész óta az erényes életet jelenti.
[23] Vö. Róm 2,21; Didakhé XI,10; „Egy a tanító …” vö. Mt 23,8; Judit 16,14; 1 Kor 8,6; Kol 1,16; Jn 1,3.
[24] Vö. 1 Kelemen-levél XXVII,3 és XXI,3 azzal a különbséggel, hogy Kelemen Istenről, Ignác Krisztusról mondja mindezeket.
[25] Vö. Mt 26,7; Mk 14,3; 1Kor 2,14 kk; 2,6 és 8; Jn 12,31; 14,30; 16,11.
[26] „lelkem a kereszt áldozata”, Ignác a lélekre a „pneuma” szót használja, az áldozatra a „peripszéma” kifejezést. A szót az engesztelő áldozat értelmében is használták, magán levelekben önmegalázó, megalázkodó jelentéssel (vö. a levél VIII,1-ben, Tób 5,19-ben, 1Kor 4,13-ban, Barnabás-levél IV,9 és VI,5-ben).
[27] „szenvedésével tisztítsa meg a vizet” – a keresztvíz ugyanis erejét Krisztus kereszthalálának köszönheti. A kereszten oldalából kifolyó vizet és vért a II. századi szerzők az eukharisztiára és keresztségre magyarázták, ugyanakkor Jézus Jordánba való alámerülését szenvedésére, felmerülését feltámadására értelmezték.
[28] Azaz nem tudta megtámadni és keresztezni az üdvrendet. Nem a nyilvánosság előtt ment végbe mindez. Krisztus kereszthalála annyiban maradt rejtve evilág fejedelme előtt, hogy annak üdvözítő tartalmát nem látta be. A „kiáltó misztérium” az apostoli igehirdetésre, a kérügmára utal. Ignác sorait a Sátán becsapására lehet érteni, aki azért nem vette észre az Ige alászállását, mert az rejtekben ment végbe. A Megváltó rejtett alászállásának gondolatát ismeri az Ascensio Isaiae 9,15 és 10,11, más apokrifek is, mint az Epistula Apostolorum. A gnósztikusok is ismerték a világ végét jelentő „kiáltást”. Az „Isten csendje” előfordult már a XV,1-ben, említi a Magn. VIII,2-ben is. A „csend” és „nyugalom” a „pléróma” tulajdonsága.
[29] Vö. Mt 2,2-9. A rész himnuszszerű. A részletet feldolgozza a Jakab-ősevangélium XXI is. Ignác talán egy kész költeményt illesztett be, amely a gnózis és a mágia elleni polémiában kristályosodott ki.
[30] A mágiától irtóztak a keresztények. Vö. ApCsel 8,9-11; 13,6-8; Barnabás-levél XX,1; Didakhé II,2; V,1.
[31] Vö. Polükarposzhoz VIII,1.
[32] „egy kenyeret törve” – Vö. 1Kor 10,16; 11,24; ApCsel 2,42 és 46; 20,7 és 11; 27,35; Didakhé XIV,1; I1,3. „a halhatatlanság orvossága”, a „halál ellenszere” egy olyan elixír volt, amelynek feltalálását Izisznek tulajdonították. Ennek a varázsszernek nagy szerepe volt a mágiában, a szinkretista vallásokban. A zsidó világban ez az elixír az élet fájának olaja, mint az Ádám (Mózes)-apokalipszisben.
[33] Vö. Jn 17,21 kk. – azaz, az egység oly szoros legyen az egyházak között, mint amilyen egység volt Jézus isteni és emberi természete között, sőt az Atya és a Fiú között.
[34] „ne csak kereszténynek hívjanak” … Az ApCsel 11,26 szerint Antiochiában nevezték először így a keresztényeket „khrisztianoi”, de az apostoli atyák közül csak Ignác nevezi így őket!
[35] Vö. MTörv 30,15; Sir 15,17; Didakhé I,1. A „saját hely” vö. ApCsel 1,25; Jn 14,2; 1 Kelemen-levél V,4 és 7.
[36] 2. A kétféle „pénzérme” utalás a Mt 22,19 kk-re, csak Ignác már az emberekre vonatkoztatja a „képmást”. A Róm 6,5-11 gondolatait idézi Szent Pál nyomán.
[37] „öröktől fogva az Atyánál volt …” vö. Jn 1,1; Zsid 1,2; 9,26; 1Pét 1,20.
[38] „Isten egyetértését” úgy is lehet érteni; „az Istentől adott egyetértést” vegyétek fel.
[39] A „vasárnap” megülése igen korán elkezdődhetett. Vö. Jel 1,10; Didakhé XIV,1; Barnabás-levél Xv,9; 1Kor 16,2; ApCsel 20,7.
[40] Vö. Mt 23,8; „feltámasztotta őket halottaiból” – úgy tűnik, Ignác már tanítja a „descendit ad inferos”-t, a Mt 27,52-re alapozva.
[41] Vö. Róm 2,4.
[42] Vö. 1Kor 5,7 kk.
[43] XI. fejezet hitvallási formulára emlékezteti a magnésziaiakat. Rövid tételei hasonlóak az 1Kor 15,3 és 1Tim 6,13-hoz.
[44] „hitben, szeretetben, a Fiúban és Atyában és Lélekben, a kezdetben és a végben” vö. Ef XIV,1.
[45] vö. Ef 5,21; 1Pét 5,5; 1 Kelemen-levél XXXVIII,1.
[46] Kérdéses, hogy a „természet” szónak itt gnósztikus jelentése van‑e, és a kegyelem elveszíthetetlenségét fejezi‑e ki, avagy a „khrészisz”, a merő névlegességgel szemben a ténylegességet jelöli. Ez utóbbi valószínű.
[47] „életformánk legyen Jézus Krisztus” szó szerint; „hogy benne járóknak találtassatok”. „szeretetetek példaképét” – Ignác az „exemplum” latin kölcsönszót használja.
[48] Az utolsó mondat szövege romlott, csak hozzávetőlegesen fordítható. A keményebb hang oka az lehet, hogy valamilyen vándorapostol állhat szemben itt Ignáccal. A vándortanítók és vándorapostolok még mindig nagy tekintélynek örvendtek, ugyanakkor már nem mindig voltak az ortodoxia képviselői.
[49] Vö. 1Kor 10,12 kk.
[50] Az előző fejezetben hangoztatott szerénység ellenére karizmatikus adományaira hivatkozik. Vö. 1Kor 3,1 kk.
[51] A szöveg romlott.
[52] A hitnek az Úr testével és a szeretetnek az ő vérével való azonosítása alapvető jelentőségű Ignác erénytanában. Az eukharisztiában azt az egyház-közösséget tartja szem előtt, amely az Úr teste és vére nélkül elképzelhetetlen.
[53] IX,1-2. Hitvallási formula, vö. Róm 1,3; 2Tim 2,8; Jn 7,42; ApCsel 2,24; Róm 4,24; 1Kor 15,15; Gal 1,1; Kol 2,12; 1Pét 1,21; 1 Kelemen-levél XXIV,7.
[54] Az érvelés lényege: csak annak van igazi élete, akinek hite van.
[55] Vö. Levél a Szmirnaiakhoz I,2. A kereszt képe itt tűnik fel először az ókeresztény irodalomban.
[56] A feliratban „Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete” érthető; 1. mint Jézus Krisztustól származó szeretet és hit; 2. Jézus Krisztusba vetett hit és iránta tanúsított szeretet.
[57] Ignác a maga és a római keresztények közös alkotásának tartja életművét.
[58] „csak (emberi) hanggá válik” – az ige (logosz) és a hang (phóné) ellentéte pogány szerzőknél is megtalálható (Plutarkhosz, De animae procr. 27; Corpus Hermeticum XII,12,13).
[59] Római Szent Kelemen 1Kor V kk is hivatkozik erre a példára.
[60] „semmiféle látszat sem jó” vö. 2Kor 4,1?.
[61] A „tiszta kenyér” a koinéban a keveretlen búzalisztből készült kenyeret jelentette.
[62] Nem írásos utasításra gondolhat, hanem csak a két apostol római tartózkodására, mint az 1 Kelemen-levél V kk. A két apostol „szabad”, azaz már túl vannak a vértanúságon.
[63] A „leopárd” szó itt fordul elő először a görög-római irodalomban (vö. 4 Makk 9,28). Lehet, hogy a katonai egység (tized) neve volt.
[64] „láthatók és láthatatlanok” mint a Kol 1,16-ban. A gondolatot, hogy a vértanú küzdelme harc a Sátánnal, örökli majd a vértanú-kor irodalma, mindenekelőtt Tertullianus.
[65] Azaz a szokásos átutazónál nagyobb szeretettel fogadták.
[66] Ezek feltehetően antiochiai klerikusok voltak, akik igyekeztek püspökük előtt Rómába érkezni, hogy ügyéről részletesen tájékoztassák a római egyházat.
[67] Vö. ApCsel 1,7; 1,25.
[68] Vö. Ef IV,1.
[69] A haragtól való mentesség, szenvedélymentesség a sztoikus etikából vett fogalmak. Megtalálhatók már a 4 Makk 11,5-ben, 1 Kelemen-levél XIX,3-ban és LXII,1-ben is.
[70] „Istenhez igyekvő” a görög „theodromosz” fordítása, szó szerint; „Isten versenyzői”-t jelent. A kifejezés az agonisztika szótárából való.
[71] Az „ültetvény” célzás a paradicsomi növényekre, de újszövetségi vonatkozásai is vannak (vö. Mt 15,13). A Trall XI,1-ben is ezt a kifejezést használja.
[72] Akik Krisztus szenvedésének nem hívei, gnósztikus doketisták.
[73] Az eukharisztia itt nemcsak „szó-áldozatot” jelent, hanem konkrét cselekményt.
[74] Az ószövetségi próféták értékelése állásfoglalás a gnósztikus irányzatokkal szemben.
[75] A „régiek”, „régi okmányok” itt az ószövetségi könyvek. A „megíratott” mint az evangéliumban az Ószövetségre vonatkozik.
[76] A „papok” az ószövetségi levitikus papság, a „főpap” Jézus Krisztus a Zsidókhoz írt levél szerint. Vö. 1 Kelemen-levél XXXIII,1; LXI,3; LXIV.
[77] Krisztus mint „kapu” vö. Jn 10,7 és 9; 14,6; 1 Kelemen-levél XLVIII,4.
[78] Az „evangélium” itt átfogó fogalom, jelenthet írott és szóban hirdetett tanítást.
[79] Úgy látszik, Ignác elfogatása után megszűnt a keresztények zaklatása Antiochiában.
[80] I-III. fejezetek: antidoketista hitvallási szövegek. A II. fejezetben hangsúlyozza: „valóságban fel is támasztotta önmagát”, ez a megfogalmazás Krisztus istenségét hangsúlyozza. Ilyen hitvallási formulák; Mag XI; Trall IX; 1 Kelemen-levél XXXVIII,1-ben, XLVI,7-ben.
[81] Vö. Jn 21,5 és 12; ApCsel 10,41; Lk 24,39; Jn 20,20 és 27.
[82] vö. Trall X és 1Kor 15,12-34.
[83] A „tudatlan” a gnósztikus büszkén viselt címének visszafordítása.
[84] Úgy tűnik, az ilyenek Krisztus szenvedése tagadásával mentesítették magukat a tanúságtétel kötelezettsége alól.
[85] Áruló jel; a doketisták alapvető evangéliumi kötelezettségeket hanyagolnak el.
[86] A keresztény irodalomban itt fordul elő először a „katolikus egyház” fogalma.
[87] Az „Istenhez fordulás”-ra a „metanoia” szót használja.
[88] „lelkem a viszonzás” (antipszükhon hümón to pneuma mu) szó szerint; „lelkem a váltságdíj értetek”. Az „antipszükhon” jelentése ugyanaz, mint a „peripszéma”-é. Szavai arra céloznak: ha vértanú lesz, akkor közben fog járni a hivőkért.
[89] ,,… a tökéletes remény, Jézus Krisztus” – a kéziratok egy részében itt a „hit” (pisztisz) áll, ez a lectio difficilior. Ha „pisztisz”-t olvasunk, akkor az itt is „hűséget” jelent, mint 1Kor 1,9; 10,13; 2Kor 1,18; 1Tessz 5,24; 2Tessz 3,3; Ignác Trall XIII,3.
[90] ,,… helyreállt a megfelelő állapot” a görögben a „szómateion” szót használja, ami testi valóságot, állapotot jelent. A „szómateion” Epiktetosznál (Dissz. I,1,10 és 24; 9,2) „nyomorult testet” jelent. A kifejezéssel Ignác feltehetően Krisztus szenvedő testéhez akarja hasonlítani az antiochiai egyházat.
[91] A hely szerint az „özvegyek” a szüzek osztályába tartoztak a korai egyházban. A VI,2-ben az özvegyek támogatásra szoruló személyek voltak. Ignác mondata nagyon hasonlít az 1Tim 5,9 és Polükarposz Fil IV,3-hoz. Tertullianus A szüzek fátyláról IX-ben (Óker. írók 12,239. old.) ezzel a nézettel vitatkozik.
[92] Vö. Lk 6,32.
[93] Vö. Zsolt 67,6; 145,9.
[94] Vö. Jak 2,2; Zsid 10,25; Didakhé XVI,2.
[95] A rabszolgákra vonatkozó utasításhoz 1Tim 6,2; 1Kor 7,21 kk.
[96] A mágiára célozhat. – A „beszédre” a „homília” Szót használja, ami az ApCsel 20,11 után itt fordul elő először keresztény írásban.
[97] Eszerint Ignác még nem tekintette kötelezőnek a nőtlenséget a püspökre vonatkozóan, bár ebből a helyből inkább csak annyi következik: megengedhetetlen, hogy valaki a nőtlenség miatt a püspöknél többre tartsa magát.
[98] „megérdemelt jutalmatokat megkapjátok” – a római hadsereg gyakorlatára gondol, a leszerelt katonáknak a szolgálati idő végén fizették ki végkielégítésként a közben javukra írt összeget. Ezzel az eljárással a dezertálást akarták megakadályozni.
[99] Epitroposz lehet személynév, de jelenthet „gondnokot”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése