Római Szent Kelemen második levele a korintusiakhoz
I. Testvéreim, nekünk úgy kell gondolkodnunk Jézus
Krisztusról, mint Istenről, mint az élők és holtak bírájáról[6],
és nem szabad keveset gondolnunk megváltásunk felől. 2. Azzal, hogy mi keveset
gondolunk felőle, keveset remélünk, és akik kevésre értékelik, bűnt követnek
el; mi meg azzal vétkezünk, ha nem tudjuk, hogy honnan nyertük a meghívást, és
kitől, és hova[7],
meg hogy mekkora szenvedést kellett elviselnie Jézus Krisztusnak érettünk. 3.
Ellenszolgáltatásképpen ugyan mit is adhatnánk neki[8],
vagy miféle méltó gyümölcsöt mindazért, amit ő adott nekünk? Ugyan mekkora
lehetne a mi viszonzásunk? 4. Világossággal ajándékozott meg bennünket, mint
atya a fiait, úgy hívott minket, és mint már elveszetteket mentett meg minket.
5. Miféle dicséretet adhatunk mi néki, vagy miféle fizetséget mindazok
ellenszolgáltatásaképpen, amit tőle kaptunk? 6. Elménkben nyomorúságosak
voltunk, köveket, fát, aranyat, ezüstöt meg különféle érceket imádtunk, emberek
alkotásait[9];
egész létünk nem volt más, mint maga a halál[10].
A körülöttünk levők elvakítottak, homály töltötte be az egész látásunkat, de az
ő akaratából a minket körülvevő felhőt levetve feltekintettünk. 7.
Irgalmasságot gyakorolt felettünk, könyörületességében megszabadított minket,
letekintett a bennünk levő sok tévelyre és romlottságra, és arra, hogy a
megmenekülésnek semmi más reménye nem maradt számunkra, mint az, amit tőle
várunk. 8. Meghívott bennünket, akik semmik voltunk, és azt akarta, hogy a
nemlétből újra legyünk.
II. „Örvendezzél, te magtalan, aki nem szültél; tapsoljál és
ujjongjál, te, aki nem vajúdtál, mert a terméketlennek sokkal több gyermeke
lesz, mint annak, akinek férje van” (vö.: Iz 54,1). Amikor azt mondja: „Örvendezzél,
te magtalan, aki nem szültél”, rólunk beszél, mert a mi Egyházunk volt a
magtalan, mielőtt még ő nem adott neki gyermekeket. 2. Amikor pedig azt mondja:
„ujjongjál, te, aki nem vajúdtál”, ezzel nem akar mást mondani, minthogy
imáinkat egyszerűségben vigyük az Úr elé, és ne kínlódjunk úgy, miként azok az
asszonyok, akik a szülési fájdalmaktól szenvednek.[11] 3.
Amikor pedig azt mondja: „mert a magányosnak[12] sokkal
több gyermeke lesz, mint annak, akinek férje van”, mert Istentől elhagyottnak
látszott népünk, most pedig mi, a benne hívők, sokkalta többen vagyunk azoknál,
akik magukénak gondolják az Istent.[13] 4.
Egy másik Írás[14] meg
azt mondja, hogy „nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”
(vö.: Mt 9,13). 5. Ezzel azt mondja, hogy meg kell menteni az elveszetteket. 6.
Igen nagy és csodálatra méltó dolog ez, mert nem azokat szilárdítja meg, akik
állnak, hanem azokat, akik elestek. 7. Így tehát Krisztusnak az volt az
akarata, hogy elveszetteket megmentse, és sokakat megmentett ő; eljött hozzánk
és meghívott bennünket, akik már elvesztünk.
III. Így mutatkozott meg az ő nagy irgalmassága, amit velünk
tett: elsőként, hogy mi, akik élők vagyunk, nem áldozunk, és nem is imádjuk a
halott isteneket, hanem általa megismertük az igazság Atyját.[15] Melyik
az a tudás, ami hozzá elvezet bennünket, mely által megismerjük őt, feltéve, ha
nem tagadjuk meg? 2. Ő ugyanis azt mondja: „Aki megvall engemet az emberek
előtt, én is megvallom őt Atyám előtt” (vö.: Mt 10,32). 3. A mi fizetségünk
pedig ez: ha megvalljuk őt, aki által üdvözülünk. 4. De miben valljuk meg őt?
Abban, ha megtesszük mindazt, amit mondott, és ha nem vetjük el magunktól
parancsait, és ha nemcsak az ajkunkkal adjuk meg neki a tiszteletet, hanem
egész szívünkből és egész elménkből.[16] 5.
Izaiás próféta ugyanis ezeket mondja: „Ez a nép csak ajkával tisztel engemet,
de szíve távol van tőlem” (vö.: Iz 29,13).[17]
IV. Ne csak Urunknak szólítsuk őt, mert ez még nem üdvözít
bennünket! 2. Azt mondja ugyanis: „Nem mindaz üdvözül, aki azt mondja nekem
„Uram, Uram”, hanem az, aki az igazságosságot cselekszi” (vö.: Mt 7,21). 3.
Ilyenféleképpen tehát, testvéreim, a cselekedeteink által valljuk meg őt,
azzal, hogy szeretjük egymást, kerüljük a házasságtörést, nem rágalmazzuk meg a
másikat, és nem is irigykedünk a másikra; inkább önmegtartóztatásban élünk,
alamizsnát osztunk, és a jót tesszük, együttérzően egymás javát szolgáljuk, és
hogy nem sóvárgunk a pénz után. Ezekben a cselekedeteinkben valljuk meg őt, és
nem azokban, amelyek mindezekkel ellentétben állnak; 4. mert nekünk inkább kell
félnünk az Istentől, mint az emberektől. 5. Ezért mondja minekünk, akik
ilyenképpen cselekedünk, az Úr: „Ha ti a keblemre gyűltök, de nem teszitek meg
parancsolataimat, kivetlek onnét titeket és azt mondom: Távozzatok tőlem, nem
ismerlek titeket, hogy honnét vagytok, törvényszegők” (vö.: ?)![18]
V. Ennélfogva, testvéreim, mi adjuk fel ebben a világban
levő tartózkodásunkat, tegyük meg annak akaratát, aki meghívott bennünket! És
ne féljünk kivonulni ebből a világból! 2. Az Úr ugyanis azt mondotta: „Olyanok
lesztek, mint a bárányok a farkasok között” (vö.: Lk 10,3). 3. Péter pedig ezt
válaszolta neki: „És ha a farkasok széttépik a bárányokat?” (vö.: ?).[19] 4.
Jézus ezt felelte Péternek: „A bárányok ne féljenek a farkastól, akkor, ha már
meghaltak, és ti se féljetek azoktól, akik megölnek benneteket, és mit sem
árthatnak nektek; féljetek inkább azoktól, akik úgy ölnek meg benneteket, hogy
van hatalmuk testeteket és lelketeket egyaránt a gyehenna tüzére vetni” (vö.:
Lk 12,4-5). 5. Tudjátok meg tehát, testvéreim, hogy ennek a testnek ebben a
világban való tartózkodása jelentéktelen, rövid ideig tartó; de Krisztus
ígérete hatalmas és csodálatos, ugyanúgy az eljövendő ország és az örök élet
nyugalma is. 6. Mit kell tennünk ahhoz, hogy mindezeket elnyerjük? Mindig
igazként és istenfélelemmel eltelve élni, a világ dolgait pedig magunktól
idegennek kell tartanunk, meg az ezekre irányuló vágyódásokat is. 7. Ha
mindezek birtoklására vágyódunk, az igaz úttól messze elvettetünk.
VI. Az Úr ugyanis azt mondja: „Egyetlen szolga sem képes két
úrnak szolgálni” (vö.: Lk 16,13). Ha mi egyszerre akarunk szolgálni az Istennek
is és a Mammonnak is, nem válik majd javunkra. 2. „Mit használ az, ha az egész
világot megnyeri valaki, ha a lelke kárt szenved” (vö.: Mt 16,26). 3. Ez a
világ és az eljövendő ellenségek. 4. Ez a házasságtörést, a romlást, a
pénzsóvárságot, az ármánykodást hirdeti, amaz pedig ezeknek éppen ellenkezőjét.
5. Így nem lehetünk mindkettőnek barátai; szükséges, hogy ettől távol tartsuk
magunkat, amaz után pediglen sóvárogjunk. 6. Mi úgy vélekedünk, hogy jobb az
itteni dolgokat gyűlölnünk, mivel azok romlottak és rövid ideig tartanak, az
odaátiakat pedig szeretnünk, mivel azok romolhatatlanok és jók. 7. Ha
megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra találunk, ha pedig nem, senki sem
szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha nem tartjuk meg parancsolatait. 8.
Ezekielnél ugyanis azt mondja az Írás; „ha feltámadna Noé, Jób és Dávid,
gyermekeik nem szabadulnának ki a fogságból” (vö.: Ez. 14,14). 9. Ha pedig ezek
az igazak saját igazságosságuk révén sem képesek gyermekeik szabadítására,
akkor mi, ha nem őrizzük meg tisztán és szeplőtlenül keresztségünket, miféle
bizakodással juthatnánk be az Isten országába? Vagy kiben találhatnánk ott
pártfogóra, ha nem találnak nálunk istenfélő és igaz cselekedeteket?
VII. Mindezek miatt, testvéreim, olyannak láttok bennünket,
mint akik a versenypályán küzdenek, mert ahogyan egy versenyző a kezeivel küzd
meg, és ahogyan a mulandó küzdelmekben sokan törik magukat, de nem mindnyájan
nyernek koszorút, csak azok, akik sokat gyötrik magukat és szabályszerűen
versenyeznek. 2. Mi mindnyájan azért küzdünk, hogy mindannyian koszorút
nyerjünk. 3. Ahogy előbbre jutunk az egyenes úton, a romlatlan pályán, rajta
haladunk és küzdünk, hogy a végén koszorút nyerjünk, és ha nem is fogunk
mindannyian koszorút nyerni, mégis mindannyian közelében leszünk a koszorúnak.
4. Úgy tekintsetek mireánk is, mint azokra a versenyzőkre, akik mulandó
küzdelmekben versenyeznek. Aki közülük vesztesként kerül ki, azt megvesszőzik,
és kilökik maguk közül, sőt még a stadionból is kidobják. 5. Mit gondoltok? Mit
kell elszenvednie annak, aki a romolhatatlanság küzdőterén bukik el? 6.
Azokról, akik nem őrzik meg a pecsétet[20],
ezt mondja: „a férgük nem pusztul el, tüzük ki nem alszik, minden testnek
látványosságává lesznek” (vö.: Iz 66,24).[21]
VIII. Addig tartsunk bűnbánatot, amíg itt élünk a földön! 2.
Agyag vagyunk ugyanis a mester kezében, és olyan, amit még formára alakít a
fazekas; ha az egy edényt formáz, kezei között ha elgörbül és szétmállik, újra
megformázza, utána a kemence tüzébe tesz, és mindezek után már nem tud többet
alakítani rajta; ugyanígy vagyunk mi is, amíg ebben a világban vagyunk, minden
rosszat, amit csak ebben a testben elkövetünk, teljes szívünkből megbánhatjuk,
hogy az Úr üdvözítsen bennünket, mindaddig megtehetjük, ameddig csak itt van a
megtérés ideje.[22] 3.
Ha már kijutottunk ebből a világból, többé nem lesz módunkban bűneinket
megvallani vagy még egyszer bűnbánatot tartani.[23] 4.
Ezért, testvéreim, tegyük meg Atyánk akaratát, testünket pedig őrizzük meg
tisztán, tartsuk meg az Úr parancsolatait, és így elnyerjük az örök életet. 5.
Az Úr ugyanis ezeket mondja az evangéliumban: „ha a keveset nem őrizitek meg,
ugyan ki ad nektek valami nagyot? Ezért mondom nektek, aki a kevésben hűséges,
az a sokban is hűséges.” (vö.: Mt 25,21-23). 6. Másutt pedig ezt mondja: „Őrizzétek
meg tisztán a testeteket, a pecsétet épségben, hogy elnyerjétek az örök életet”
(vö.: ?).
IX. Ne mondja azt senki közületek, hogy ez a test nem jut
ítéletre, és nem is fog feltámadni. 2. Tudjátok meg: benne jutottatok az
üdvösségre, benne nyílt meg szemetek is, hát nem ebben a testben éltek? 3.
Ezért mint az Isten templomát kell őriznetek a testet! 4. Ahogyan testben
nyertétek el a meghívást, úgy testben nyeritek el az üdvösséget is. 5. Ahogyan
Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk előbb lélek volt, majd testté lett, és így
hívott meg bennünket, ugyanúgy mi is ebben a testben fogjuk elnyerni bérünket.[24] 6.
Szeressük tehát egymást, hogy mindannyian bejuthassunk az Isten országába! 7.
Mint akiknek elérkezett a gyógyulás ideje, adjuk át magunkat a gyógyító
Istennek[25],
adjuk meg neki az ellenszolgáltatásunkat! 8. Hogyan tegyük meg ezt? Tartsunk
őszinte szívvel bűnbánatot! 9. Ő ugyan mindent előre tud, és látja a mi
szívünket is. 10. Adjuk meg neki a dicsőítést, de ne csak a szájunkkal, hanem a
szívünkkel is, hogy úgy fogadjon bennünket, miként fiait! 11. Az Úr ugyanis ezt
mondotta: „Az én testvéreim azok, akik megteszik Atyám akaratát” (vö.: Mt
12,50).
X. Mindezek miatt, testvéreim, tegyük meg Atyánk akaratát! Ő
választott ki bennünket az életre, és egyre inkább törekedjünk az erények után,
a rosszat pedig űzzük el magunktól, mert ez bűneink előtt halad; meneküljünk az
istentelenség elől, nehogy bűnbe vigyen bennünket! 2. Ha pedig törekedünk arra,
hogy a jót tegyük, ott lesz nyomunkban a békesség. 3. Mindezek miatt nem lesz
mentség az olyan emberek számára, akik emberi félelmek szerint járnak, és
inkább az itteni gyönyöröket választják, mint az eljövendő ígéreteket. 4. Nem
tudják ugyanis mekkora gyötrődésekkel járnak majd az itteni gyönyörök, és
mekkora örömöt tartogatnak számunkra az eljövendő ígéretek. 5. Akik ilyenképpen
cselekedtek, ez még csak elnézhető volt, de mindezek fölött olyanok, akik az
oktalan lelkeket gonoszságra tanítják, és nem tudják ők, hogy kétszeres
elítélésben lesz majd részük, nekik is, meg azoknak is, akik hallgatják őket.
XI. Mi pedig tiszta szívvel szolgáljunk az Istennek, és így
igazak leszünk; ha nem szolgálunk neki, mivel nem hiszünk Isten ígéreteiben,
boldogtalanokká válunk. 2. A prófétai szó ugyanis ezt mondja: „Boldogtalanok a
kételkedők, a szívükben megosztottak, akik azt mondják: Ezeket mind régen
hallottuk, még atyáink idejében, mi pedig nap mint nap vártunk reá, és mégsem
láttunk meg semmit sem belőlük! 3. Esztelenek, vessétek össze magatokat a
gyümölcsfákkal! Vegyétek példának a szőlőt; először leveleket hajt, azután
hajtást növeszt, majd éretlen termést hordoz, és csak utána mutatkozik meg a
szőlőfürt. 4. Hasonlóan az én népem is még alakulóban van, és üldözéseket
szenved, de mindezek után elnyeri majd a javakat!” (vö.: ?; I. Clem. 23,3-4).[26] 5.
Mindezek miatt, testvéreim, mi ne legyünk kételkedők, inkább maradjunk meg
reménységünkben, hogy elnyerjük egykoron bérünket! 5. Hűséges az, aki az
ígéretet tette, és a minden művéért járó ellenszolgáltatást megadja ő. 7. Ha
tehát Isten színe előtt az igazságosságot tesszük, bejuthatunk országába, és
megkaphatjuk azokat az ígéreteket is, amelyekről „sem a fül nem hallott, sem a
szem nem látott, és az emberi szív föl nem foghatta” (vö.: 1Kor 2,9).
XII. Szeretetben és igazságosságban várakozzunk nap mint nap
az Isten országára, mivel nem ismerjük azt a napot, amelyen megjelenik az
Isten. 2. Magát az Urat kérdezte meg valaki, hogy mikor jön el az ő országa,
mire ezt válaszolta: „Ha majd a kettő egy lesz, és a külső mint a belső, a
férfi pedig az asszonnyal, sem férfi, sem nő” (vö.: Egyipt. ev. in.: Strm. III.
13,92).[27] 3.
„A kettő egy lesz”, ha majd egymás között az igazat mondjuk, és két testben
minden képmutatás nélkül egy lélek lesz. 4. A „külső mint a belső”-vel azt
mondja: a belső a lelket jelenti, a külső pedig a testet. Amilyen formában
megmutatkozik a tested, olyanféleképpen legyen a lelked jótettekben
nyilvánvalóvá. 5. A „férfi pedig az asszonnyal, sem férfi sem nő” azt mondja,
hogy egy testvér sohasem néz úgy a nővérére mint asszonyra, sem az őrá mint
férfira. 6. Ha ti megteszitek ezeket – mondja ő –, akkor elérkezik Atyám
országa.
XIII. Testvéreim, egyszer már jussunk el a megtéréshez,
figyelmeink a jóra irányuljon, tele vagyunk ugyanis mindenféle tudatlansággal
és rosszal. Vessük el magunktól korábbi bűneinket, és ha szívünkből megtérünk,
üdvözülünk. Ne legyünk a másik ember iránt hízelgőek, és ne csak a másik ember
szemében igyekezzünk megnyerőnek mutatkozni! Az igazságosságnak megfelelően
közeledjünk a nem közülünk való emberek felé, nehogy miattunk káromolják a
Nevet! 2. Az Úr ugyanis azt mondja: „Nevemet mindegyiktek miatt káromolja az
összes pogány nép” (vö.: Iz 52,5); vagy másutt: „Jaj annak, aki miatt nevemet
káromolják” (vö.: ?). Miben éri káromlás? Abban, hogy nem tesszük meg mindazt,
amit hirdetünk. 3. Szájunkból ugyan hallották a pogányok az Isten szavait, mint
jó és nagy dolgokat csodálják, de megismerik azt is, hogy cselekedeteink nem
méltóak azokhoz a szavakhoz, amelyeket hirdetünk; és innen van az, hogy
káromlásra fakadnak mikoron azt mondják: mindez csak mese meg tévedés! 4. Ha
pedig hallják tőlünk, hogy az Isten azt mondja: „Nem érdem az nektek, ha csak
azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, hanem abban találtok érdemekre, ha
az ellenségeiteket és gyűlölőiteket is szeretitek” (vö.: Lk 6,32, 35). Ha
ezeket hallják, csodálkoznak a jóságnak ilyen túláradásán; ám, ha látják, hogy
mi nemcsak a gyűlölőinket nem szeretjük, de még azokat sem, akik szeretnek
bennünket, kinevetnek minket, és káromolják a Nevet.
XIV. Így hát, testvéreim, mindnyájan, akik Atyánknak, az
Istennek az akaratát megtesszük, abból az Egyházból valók leszünk, mely első,
szellemi, mely még a Nap és a Hold előtt megteremtetett[28];
de ha nem tesszük meg Istennek az akaratát, azok közé számítanak bennünket,
akikről az Írás ezt mondja: „Az én házam rablók barlangjává lett” (vö.: Jer
7,11). Mindezek miatt az élet egyházából valók legyünk, hogy üdvözüljünk. 2.
Nem hinném, hogy tudatlanságban lennétek afelől, az élő Egyház Krisztusnak a
teste (vö.: Ef 1,22). Azt mondja ugyanis az Írás: „Isten az embert férfinak és
nőnek teremtette” (vö.: Ter 1,27), a férfi Krisztus, a nő pedig az Egyház. A
könyvek és az apostolok nem mostaninak mondották az Egyházat, hanem felülről
valónak[29],
mert szellemi ő, ahogyan a mi Jézusunk is, a végső napokban jelent meg, hogy
üdvözítsen bennünket. 3. Az Egyház, mely szellemi, megjelent Krisztus testében,
és kinyilatkoztatta nekünk, hogy ha valaki őt megőrzi testében, és nem juttatja
a romlásba, felveszi azt a testet a Szentlélekben; az ilyen test ugyanis a
lélek képmása, és a hiteles kép felveszi magába a meg nem romlott képmást. Ő
maga is mondotta, testvéreim, őrizzétek meg a testet, hogy a lelket is
megkapjátok hozzá.[30] 4.
Ha pedig azt állítjuk, hogy a test az Egyház, a lélek pedig Krisztus, így aki
testét meggyalázza, az Egyházat gyalázza meg, és az ilyen nem kaphatja meg a
lelket, aki maga Krisztus. 5. Ez a test oly nagy életet és romlatlanságot képes
magába fogadni a Szentlélek segítségével, melyet senki sem képes sem elmondani,
sem kimondani, amelyeket maga az Úr készített választottainak (vö.: 1Kor 2,9).
XV. Nem gondolnám, hogy keveset beszéltünk volna az
önmegtartóztatásról[31],
mivel aki ezt teszi, az nemcsak nem is fogja azt megbánni, hanem inkább saját
magát segíti az üdvösségre, meg engemet is, aki azt ajánlja. Az érte járó
fizetés ugyanis nem csekély, mert a tévelygő, vagy már elveszett lelket
visszatéríti az üdvösséghez. 2. Ekkorra ellenszolgáltatást adunk mi az
Istennek, aki megteremtett bennünket, azzal a feltétellel, hogy mindaz, aki
csak róla beszél vagy hall, hitben és szeretettel beszéljen és halljon róla. 3.
Maradjunk meg istenfélő és igaz embereknek mi, akik hittünk benne, hogy nyílt
bizalommal kérjük az Istent, aki azt mondotta: „Míg te beszélsz, én azt mondom:
Íme itt vagyok” (vö.: Iz 58,9). 4. Ezek a szavak ugyanis a nagy ígéretekre
vonatkoznak, és hogy adjon, az őt kérőnél készségesebbnek mondja magát az Úr.
5. Ne irigykedjünk egymásra, ha olyan mértékben részesednek mások is a
javakban, mint amilyen mértékben mi is megkapjuk. Továbbá: amekkora
gyönyörűséget adnak ezen igék azoknak, akik ezeknek megfelelően cselekednek,
ugyanakkora büntetés vár azokra, akik ezeket elmulasztják megtenni!
XVI. Mindezek miatt, testvéreim, ne éljünk olyan szűkösen a
megtérés lehetőségével, mivel annak most van itt az ideje, hogy odaforduljunk
az Istenhez, aki meghívott bennünket, és addig tegyük meg ezt, ameddig ő
elfogad minket! 2. Ha a gyönyörökben való tobzódástól távol tartjuk magunkat,
és ha a lelkünket legyőzzük abban, hogy nem engedünk az ezekre irányuló
vágyódásainknak, akkor megkapjuk Jézus irgalmát. 3. Hiszen tudjátok ti is, hogy
elérkezik az ítélet napja, mint egy befűtött kemence, és akkor majd az ég egy
részét tűz fogja megemészteni (vö.: Mal 4,1), az egész föld pedig olyanná lesz,
mint a feltüzesített ólom, ekkor majd nyilvánosságra jut az embereknek mind
rejtekben, mind nyilvánosságban véghezvitt cselekedete. 4. Az alamizsna
éppenúgy javunkra válik, mint a bűnök feletti bánkódás, a böjtölés jobb, mint
az imádság, de az alamizsna mindkettőnél jobb. A szeretet elrejti a bűnök
sokaságát, a tiszta lelkiismerettel végzett imádság megszabadít bennünket a
haláltól. Boldogok mindazok, akik ezekben töltekeznek, az alamizsna pedig a
bűnök könnyítője.[32]
XVII. Teljes szívünkből tartsunk bűnbánatot, nehogy valaki
is elvesszen közülünk. Ha pedig kezünkben vannak a törvények, cselekedjünk
ilyenképpen, a bálványokat otthagytuk, sőt tanítunk másokat is, mennyivel
inkább nem szabad elvesznie annak a léleknek, amely már ismeri az Istent? 2.
Karoljuk fel azokat, akik már elerőtlenedtek a jóra irányuló törekvésekben,
hogy így mindannyian eljuthassunk az üdvösségre, legyen gondunk a másikra és
figyelmeztessük egymást! 3. Ne csak hívőnek mutassuk magunkat, és ne csupán a
presbiterek figyelmeztetéseinek vessük alá magunkat, hanem vonuljunk vissza
házunkba, ott is Isten parancsaira emlékezzünk, és ne epekedjünk a világ dolgai
után, hanem gyakrabban jöjjünk össze, törekedjünk előbbre jutni az Úr
parancsolataiban, hogy mindannyian, kik az életre gyűltünk egybe, ugyanazt
gondoljuk.[33] 4.
Azt mondja ugyanis az Úr: „Eljövök, hogy egybegyűjtsem az összes nemzetet,
törzseket és nyelveket” (vö.: 66,18), és ezt a megjelenésének napjáról mondja,
mikor eljön, hogy minket megszabadítson, mindenkit tetteinek megfelelően. 5. A
hitetlenek látni fogják dicsőségét és hatalmát[34],
elámulnak majd, ha meglátják a világ feletti uralmat Jézus Krisztusban, és azt
fogják mondani: – Jaj nekünk, mert valóban te vagy az, és mi nem hódoltunk
előtted, nem hittünk benned, és nem engedelmeskedtünk a presbitereknek, akik
üdvösségünk hirdetői voltak, és a férgük nem fog elpusztulni, tüzük ki nem
alszik, látványosságára lesznek minden testnek (vö.: Iz 66,24).[35] 6.
Az ítélet napjaiként pedig azt a napot mondotta, mikoron majd láthatóvá lesznek
közöttünk istentelenek, és lesznek olyanok is, akik félremagyarázzák Jézus
Krisztus parancsolatait. 7. Az igazak pedig megmaradnak a helyes
cselekedetekben, szorongattatásokat viselnek el, a lélekben feltörő
élvezetvágyat megvetik, akkor látni fogják, hogy azok, akik nem keresték, vagy
pedig szavaikkal és cselekedeteikkel elárulták Jézust, büntetésül rettenetes
szenvedések közepette el nem égő tűzre kerülnek, ők viszont dicsőíteni fogják
az Istent, mondván: Lesz reménye annak, aki teljes szívéből szolgált az
Istennek.
XVIII. Minket pedig azok közé számítsanak, akik hálát adnak
az Istennek, és szolgálnak neki; és ne azok közé, akik istentelenségük miatt
elítéltetnek! 2. Én magam ugyan mindenben vétkezek, a kísértéseket nem tartom
távol, ezzel szemben, még akkor is, ha az ördög mesterfogásai között vagyok,
törekszem az igazságosság után, amennyire erőmből telik, megközelítem, mivel
félelemmel tölt el az eljövendő ítélet.[36]
XIX. Mindezek miatt, testvéreim és nővéreim, miután hallottuk
az igazság Istenét, buzdítalak titeket, figyelmeteket arra irányítsátok, ami
megíratott, és ezzel magatokat segítitek az üdvösségre, meg azt is, aki
köztetek felolvasó; én pedig fizetségképpen kérem, hogy teljes szívetekből
térjetek meg, munkáljátok egymás életét és üdvösségét! Mindannyian, kik
ilyenképpen cselekedünk, példát mutatunk minden fiatalnak és mindazoknak,
akiknek szándékában áll Istennek tetsző módon, és annak jósága szerint élni. 2.
Ne legyünk zúgolódók és veszekedők, miként az oktalanok, ha valaki
figyelmeztetne bennünket, vagy az igazságtalanságból az igazságosság felé
fordítana minket! Olykor rosszat teszünk, kételkedéseink, meg a bennünk levő
hitetlenség miatt nem látunk tisztán magunkban, elménk elsötétült a
hiábavalóságok utáni vágyakozásainkban. 3. Az igazságosság tetteit cselekedjük,
hogy majdan üdvösségre jussunk! Boldogok mindazok, akik hallgatni fognak ezekre
a figyelmeztetésekre, mert ha rövid ideig szenvedniük is kell ebben a világban,
de a föltámadás halhatatlan gyümölcsét mégis szüretelni fogják! 4. Ezért hát ne
váljék szomorúvá az, aki istenfélelemben él, még akkor sem, ha a mostani
időkben szerencsétlenség érné őt; a boldogság ideje reá fog köszönteni, az
ilyen ember odafönn, atyáink mellett örvendezésben él majd, szomorúságot nem
ismerő századokon át.
XX. Ne zavarja meg elméteket, ha Isten szolgái között látunk
olyanokat, akik szükséget szenvednek, és akik igazságtalanság árán gazdagodtak
meg. 2. Legyen meg bennünk a hit, testvéreim és nővéreim! Mindannyian az élő
Isten versenypályáján küzdünk, ebben az életben végezzük edzéseinket, hogy az
eljövendőben koszorút nyerjünk. 3. Az igazak közül senki sem nyeri el
gyümölcsét idő előtt, hanem csak reméli. 4. Az igazak bérét ha Isten
mindenkinek azonnal megadná, igyekeznénk mindannyian megkötni a jó üzletet,
mintsem jámbor módon élni. Igazaknak látnának bennünket, mikor nem a
jámborságot, hanem a nyereséget hajszoljuk? Mindezek miatt zavarja össze az
isteni ítélet az olyan lelket, mely nem igaz, és bilincsekkel terheli meg.[37]
5. Egyedül a láthatatlan Istennek, az igazság Atyjának, aki
elküldötte nékünk a Megváltót, a romolhatatlanság szerzőjét, és általa nyilvánvalóvá
tette előttünk az igazságot és a mennyei életet, neki legyen dicsőség örökkön
örökké. Ámen.
[1] Eusebius: Historia Ecclesiastica III, 38,
4;
[2] Hieronymus: De vicis illustribus 15.
[3] A.
v. Harnack: Geschichte der Altchr. Lit. II.1. 440. o. kk,
[4] Harrison
és Streeter véleménye; összefoglalóan lásd: Quasten: Patrologia I. (Marietti,
2. Ed.), 55. o. II. Kelemen-levél címszó alatt.
[5] Lightfoot,
Funk és Krüger véleménye; összefoglalóan lásd: Quasten.
[6] 148.
old. I,1. „élők és holtak bírája” vö. 1 Pét 4,5; 2Tim 4,1 Barnabás-levél VII,2.
[7] „honnan
nyertünk meghívást … hová”. A „hely” már a Barnabás-levélben előforduló fogalom
(XIX,1); Az igazság evangéliuma 22 és 40-42; Excerpta ex-Theodoto 78.
[8] Az
ellenszolgáltatás, a viszonzás igen jellegzetes fogalom ebben az írásban, a
IX,7-ben és XV,2-ben is előfordul az intelem motiválására szolgál.
[9] Vö.
Bölcs 13,10; Hénokh 99,7; Diognétosz-levél II,2.
[10] ,,…
egész életünk nem volt más, mint maga a halál” vö. Mt 8,22; Lk 9,60; Jn 5,24;
Ef 22,1 és 5; 5,14; Kol 2,13; 1Tim 5,6; Jel 3,1; Poimandrész I,15,19,20.
[11] Az
alázatosságban az Úr elé vitt imának mi köze van a vajúdó asszony jajgatásához?
A magyarázat és az idézett szöveg összefüggése nem világos. Az ima áldozatként
való felajánlása (anapherein) (Zsid 7,27; Jak 2,21; 1Pét 2,24) szakkifejezés
már újszövetségi iratokban, sőt a „szellemi áldozat felajánlása (1Pét 2,5), „a
dicséret áldozatának felajánlása” (Zsid 13,15). Az „egyszerűség” lehet a
kulcsfogalom, aminek tartalmilag a „szellemi” felel meg.
[12] Az
„erémosz” szót használja a „szteira” helyett. Az „erémosz” itt elhagyottat jelent.
[13] ,,… akik magukénak gondolják az
Istent” a zsidókra vonatkozik, vö. Levél Diognétoszhoz III,2; Jusztinosz 1
Apológia LIII,5 (Óker. írók 8,106. old.).
[14] Az
Újszövetséget mint „írást” idézi!
[15] „Az
igazság atyja” csak az apokrifekben megtalálható cím, más korakeresztény
írásban nem találkozunk vele, legföljebb gnósztikusban. A levél szerzője
azonban nem gnósztikus, mert a felismerés nála együtt jár a megvallás
kötelezettségével.
[16] vö. MTörv 6,5; Mt 12,30
[17] Az
Iz 29,13 valamilyen apokrif közvetítésével átvett idézet, nem felel meg a
Septuaginta szövegének.
[18] IV,5.
Az idézet a Jn 11,52 és Mt 7,23 valamint a Lk 13,25 összevonásának tűnik,
valójában azonban az ún. Nazarénus-evangélium 6. töredékében olvasható hasonló;
„Ha a keblemen vagytok, és mennyei Atyám akaratát nem teszitek meg, el foglak
taszítani benneteket keblemről” (E. Hennecke-W. Schneemelcher, Neutestamentliche Apokryphen I,95.
old.).
[19] V,3-5.
Jézus idézett szavai hasonlítanak a Lk 10,3 és Mt 10,16-hoz, a Lk 12,4 és Mt
10,28-hoz, a különböző mondásokat a levél írója olvasztotta össze. Hasonló
mondást idéz az Egyiptomiak evangéliumából Alexandriai Kelemen Strm
III,13,92-ben.
[20] „akik
nem őrzik meg a pecsétet” ugyanazt jelenti, mint megőrizni a keresztségi
kegyelmet, megőrizni a keresztséget a VI,9-ben.
[21] Az
Iz 66,24 szószerinti idézet, a szerző saját hozzáadása a „minden test
látványossága”.
[22] VIII,1-2
vö. Jer 18,4-6; Antiochiai Theophilosz, Autolükoszhoz II,26-ban is (Óker. írók
8,482. old.).
[23] A
szerző kizárja a halál utáni megtérés lehetőségét, amit Hermasz Pásztora
(Látomás III,7,5) lehetségesnek tart.
[24] Az
ún. pneuma-krisztológia felfogása.
[25] Az
Ószövetség is gyógyítónak vallotta Istent, vö. Zsolt 40,5 (LXX szerint!);
„Könyörülj rajtam, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!” Hasonló
szöveg Theophilosz Autolükoszhoz I,7-ben (Óker. írók 8,449. old.).
[26] „Írásként” idéz apokrifet, mint az 1
Kelemen-levél XXIII,3.
[27] A Jézus-mondás hasonlít az
Egyiptomiak evangéliuma 5. töredékéhez, de más apokriffel is összevonja, erről
árulkodik a „külső és belső eggyé tétele”, amit vehet a Tamás-evangéliumból
(22. logion Óker. írók 2,296 és 301. old.). Ebben az apokrifben a „külső és
belső”, a „férfi és női” együtt szerepel!
[28] Az egyház a Nap és a Hold előtt
megteremttetett, tehát létében megelőzi az égi testeket is. A preegzisztens
egyház eszméje megtalálható Hermasz Pásztorában (Látomás II,IV,1; I,I,6 és
II,4). A szakaszban a Nap és Hold mellett még a „fény” és „élet”
(phósz/zóé) fogalmakat is használja a szerző. A fény és élet fogalmakat
elsősorban gnósztikus írások társították előszeretettel, a 2 Kelemen-levél
gnósztikus interpretációját azonban tiltja az a tény, hogy mindig pozitív
értelemben nyilatkozik az Ószövetségről.
[29] A
„felülről valónak” (anóthen einai) fordítás a szellemi karaktert veszi
figyelembe, ha a Ter 1,27-re való utalást vesszük figyelembe, akkor az „anóthen
einai” értelme: „kezdettől való”. Lehet, hogy a szerző a „kezdeti”, „eredeti”
teremtést szelleminek gondolja. A preegzisztens Krisztus szellemi létét is úgy
jellemzi, mint amely az idők végén jelent meg.
A Ter 2,24-et már az Ef 5,29-32 Krisztusra és az egyházra
vonatkoztatta (vö. Didakhé XI,11 „kozmikus misztérium”). Irenaeus szerint (AH
I,11,1) a valentinianusoknál az „ekklészia” nő-principium és az „anthróposz” férfi-princípium
az első „ogdoasz” utolsó párosa.
[30] Jellegzetes
kifejezések: „képmás” (antitüposz), „hiteles kép” (to authentikon). Az
„antitüposz” a Zsid 9,24 és 1Pét 3,20 jellegzetes kifejezése. Az „authentikosz
logosz” a Nag-Hammadi VI. kódex egyik írásának a címe. Az „authentész”
nyelvtani alak általánosan elterjedt volt, az „authentikosz” alak azonban csak
keresztény írásokra jellemző, főként gnósztikus művekre. A szerző azonban a
test „megőrzését” szorgalmazza, ami kizárja a gnósztikus gondolkodásmódot.
[31] „önmegtartóztatás”
sokszor visszatérő fogalom a levélben (homíliában), de nem valószínű, hogy
szélsőséges enkratita jelentést tulajdonít neki a szerző. Általában a bűnöktől
való megtartóztatást jelenti.
[32] A
cselekedetek nagyra értékelése nem gnósztikus vonás. A felsorolás megfelel a
Tób 12,8-nak. A Tamás-ev. 6. és 14. logionja elutasítja ezeket a vallási
gyakorlatokat.
[33] vö.
Didakhé XVI,2. Az „összejövetel” és az eszkhatológikus „összegyűjtés”
kapcsolatban áll egymással.
[34] A
„hitetlenek” itt nem a pogányok, hanem a Jézus második eljövetelében
kételkedők, akikről a XI,2-ben már beszélt.
[35] Az Iz 66,24-3-t ugyanúgy idézi mint
a VII,6-ban.
[36] „mindenben vétkeztek” a görögben a
„panamartolosz” szó áll, amely a Didakhé V,2-ben és a Barnabás-levél XX,2-ben a
halál útjának jellemzésére szolgál. A „mesterfogások” itt a kínzó hóhér
tevékenységére vonatkoznak. A görög „organon” szót a szerző a Septuagintából
vette át, ahol a legtöbb helyen zeneszerszámot jelent, a 2 Makk 12,27-ben harci
gépet, a 4. Makk 6,5-ben, 9,20-26-ban, 10,5-ben pedig kínzó eszközt. Ez utóbbi
jelentésben alkalmazza a szerző. Az eljövendő ítélettől való félelem motívuma
Hermasznál is megtalálható (Látomás III,IX,5).
[37] A büntetett, megbilincselt lélekkel
valószínűleg a bukott angyalok megbilincselésére utal. A kiindulási pont a Ter
6,1-4; ezt a részt részletezték a késői zsidó írások, mint a Jubileumok könyve
V,6; X,5; VII,11; Hénokh 10,4; 54,3. Az újszövetségi írásokban megtalálható
Júdás-levél 6 és 2Pét 2,4-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése