XI. PIUS
PÁPA
Ingravescentibus malis „Növekvő
bajok”
A rózsafüzérről
1937. szeptember 29
Tisztelendő
Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást!
Már sokszor, legutóbb Divini
Redemptoris[1] körlevelünkben,
hangoztattuk, hogy korunk növekvő bajaira nincs más orvosság, mint visszatérni
Krisztushoz és az ő szent parancsaihoz. Mert egyedül Nála vannak az örök
élet igéi![2] Nélküle
és isteni törvényének elvetésével sem az egyes emberek, sem az emberi
társadalom nem alkothatnak semmit, ami gyorsan és gyászosan össze nem omlik.
De a katolikus Egyház történetének figyelmes szemlélője azt is
könnyen megállapíthatja, hogy a kereszténység évkönyveinek minden lapjain
találkozunk a Boldogságos Szűznek, az Istenanyának hatalmas pártfogásával.
Valahányszor eretnekségek
terjedtek, amelyek az Egyháznak varratlan köntösét megtépni és a katolikus
világot megzavarni akarták : atyáink mindig bizalommal fordultak Szűz Máriához,
aki az egész világon az
eretnekségeket maga elfojtja[3]. S a Szent Szűz pártfogásával szerzett
győzelmek után mindenkor boldogabb korok következtek.
Mikor a kegyetlen mohamedán
hatalom erős flottájára és számos hadseregére támaszkodva pusztulással és
rabsággal fenyegette Európa népeit, a pápa kezdeményezésére buzgón kérték Isten
anyjának pártfogását. Az ellenséget legyőzték, hajóit elsüllyesztették.
Mint közveszélyek idején, úgy
személyes ügyekben is minden időben Szűz Máriához fordultak a hívek
könyörgéseikkel, hogy nagy jóságával segítségökre legyen, enyhülést és
gyógyulást hozzon testi-lelki fájdalmaikra. S sohasem várták hiába hatalmas
segítségét, akik azt buzgó és bizakodó imádságban kérték.
A mi korunkban nem kisebb
veszedelmek fenyegetik az Egyházat és a társadalmat, mint a múltban. Mivel
manapság sokan megvetik és elutasítják Isten legfőbb és örök tekintélyét,
parancsait és tilalmait, önként jelentkezik a következmény : meggyöngül a keresztény
kötelességtudat, ellanyhul vagy teljesen elhal a lelkekben a hit, megrendülnek
és elomlanak az emberi társadalom alapjai.
Egyrészt az elkeseredett
társadalmi osztályharcokat látjuk, mert egyeseké a nagy gazdagság, mások pedig
kemény mindennapi munkával keresik maguknak és családjuknak a kenyeret. Sőt
egyes országokban köztudomásúlag már annyira jutottak, hogy eltörölték a
magántulajdonjogot és behozták a kommunizmust.
Másrészt találunk embereket,
akik az államhatalmat mindenek fölött tisztelik és megbecsülik. Szerintük a
polgári rendet minden eszközzel meg kell védeni és a tekintélyt erősíteni.
Remélik, hogy így tökéletesen leküzdhetik az átkos kommunista elméleteket.
Egyébként az evangéliumi bölcsesség világosságát lenézik s igyekeznek a pogány
ok tévedéseit és életformáit fölújítani.
Végül jelentkezik az
istentagadók és istengyűlölők agyafúrt és vészes felekezete, akik magukat
nyíltan Isten ellenségeinek mondják. Mindenhova befurakodnak. Megingatják és
kitépik a lelkekből a vallásos hitet. Lábbal taposnak minden isteni és emberi jogot.
S mialatt kigúnyolják a mennyei boldogság reménységét, izgatják az embereket,
hogy a csalfa földi boldogságot bármily törvénytelen úton is keressék ;
zavarkeltéssel, véres lázadások és polgárháborúk szitásával konokul és
vakmerően törekszenek a társadalmi rend teljes fölfordulását előidézni.
Bár
valóban nagyok és számosak a bajok s a jövőben még nagyobbaktól is tarthatunk,
még sem szabad — Tisztelendő Testvérek — elcsüggednünk és abban a szent
reménységben megfogyatkoznunk, amely egyedül a jó Istenben gyökerezik. Isten, aki épségre
alkotta a földkerekség nemzetségeit,[4] nem
engedi elveszni a saját drága vérével megváltott embereket s nem hagyja el
Egyházát. Mégis igyekezzünk az Istennél a Boldogságos Szűznek hathatós és Isten
előtt kedves közbenjárását és pártfogását érvényesíteni, amire már előbb
rámutattunk, mert Szent Bernát szavai szerint ez az Isten akarata, aki úgy
rendelkezett, hogy mindent Szűz Mária közvetítésével nyerjünk el.[5]
A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten
szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az
imádságot, amelyet Szűz Mária zsoltároskönyvének, vagy az evangélium
és a keresztény élet breviáriumának is neveznek, a Mi boldogemlékű elődünk,
XIII. Leó pápa tömören így jellemzi és ajánlj a: az angyali üdvözletből font
csodálatos füzér, közbeiktatott miatyánkkal és kötelező elmélkedéssel... Kitűnő
imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.[6]
Levezethető ez a megállapítás
magukból az egyes rózsákból, amelyek a titokzatos füzért alkotják. Mert
találhatunk-e megfelelőbb és szentebb imádságokat? Az elsőt maga az isteni
Megváltó fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket
imádkozni.[7] Valóban
a legszentebb imádság, mert megadja a módot, amint tőlünk telhetőleg dicsőíthetjük
az Istent, s azonkívül kitér testünk és lelkünk minden szükségletére. Vájjon
lehetséges-e, hogy az örök Atyaisten segítségünkre ne jöjjön, ha saját
egyszülött Fiának szavaival kérjük?
A második imádság az angyali
üdvözlet, amely Gábor arkangyal és Erzsébet asszony köszöntésével kezdődik s
azzal a jámbor fohásszal végződik, amelyben magunknak most és a halál óráján
segítséget kérünk Szűz Máriától.
Ezekhez a hangos imádságokhoz
csatlakozik az elmélkedés a szent titkok felett, amely ék oly módon idézik szemeink
elé Jézus Krisztusnak és szent Anyjának örömeit, fájdalmait és megdicsőülését,
hogy egyben vigasztalást és erőt meríthessünk .szenvedéseinkben s a legszentebb
példákat követve az erényesség folyton emelkedő lépcsőin a mennyei haza
boldogságáig haladni felbuzduljunk.
Tisztelendő
Testvérek!
Kétségtelenül igen könnyű, még a tanulatlan és egyszerű emberek
számára is alkalmas ez az ájtatossági gyakorlat, amelyet Szent Domonkos isteni
ihletből és Szűz Mária sugallatából csodálatosan elterjesztett.
De messze eltérnek az igazságtól, akik azt unalmas imádságnak,
egyhangú ismétlésnek tartják és elvetik, mint egyedül gyermekeknek és anyókáknak valót. Először is meg kell állapítani, hogy
az áhítat és a szeretet, habár gyakran ugyanazokat a szavakat mormolják, nem
ismételik ugyanazt, hanem a szerető szívből fakadó folyton új és új érzéseket
fejeznek ki. Másodszor az ilyen imádság elárulja és megköveteli az evangéliumi
egyszerűséget és az alázatosság szellemét. Már pedig, aki ezt a lelkületet
megveti, magának az isteni Megváltónak tanítása szerint nem juthat a mennyek országába
: Bizony mondom nektek, ha nem lesztek mint a kisdedek, nem mehettek be a
mennyek országába.[8]
Lehet, hogy
a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Szűz Mária rózsafüzérét, de a szentek
nagy serege minden korban és a legkülönfélébb társadalmi rangokban nemcsak
szerették azt, hanem buzgón imádkoztak is, sőt mint hatalmas fegyvert
használták a gonosz lelkek ellen, az ártatlanság megóvására, az erények
könnyebb elérésére és a békesség megszerzésére az emberiség számára. S voltak
kiváló tudósok és bölcsek, akiket a tanulmányok és kutatások ugyancsak
elfoglaltak, s mégsem mulasztottak egyetlen napot, hogy a Szűzanya képe előtt
térden állva el nem imádkoztak volna a szent rózsafüzért. Még királyok és fejedelmek
is végezték ezt az ájtatosságot, bármennyire igénybe vették őket a gondok és
kötelességek. Tehát a rózsafüzér nemcsak az együgyűek és szegények kezébe való,
hanem minden rangú embernek díszére válik.
Megemlítjük, hogy maga a szent Szűz a mi
korunkban is hathatósan ajánlotta a rózsafüzért, mikor a lourdes-i barlangban
megjelent és a tisztalelkű leánykát a saját példájával tanította meg a
rózsafüzér imádkozására. Miért kételkednénk tehát, hogy mindent elérhetünk, ha
az égi Szűzanyát a rózsafüzér imádság jámbor és ájtatos elmondásával kérjük?
Ugyanezért óhajtjuk — Tisztelendő Testvérek —,
hogy a közelgő október havában az összes hivők kivételes buzgósággal végezzék a
rózsafüzér-ájtatosságot nyilvánosan a templomban és családi otthonukban
egyaránt. Még pedig ebben az esztendőben különösen azzal a szándékkal, hogy az
Isten ellenségei, mindazok, akik Istent tagadják és vakmerőén megvetik, akik a
katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok
ellen az őrjöngés erejével lázadnak s az emberi társadalmat a romlásba és
pusztulásba taszítani törekszenek, az Isten szűz Anyjának hatalmas közbenjárása
folytán legyőzve és bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek s Szűz Mária
pártfogása és oltalma alá meneküljenek.
A szentséges
Szűz, aki az albiaiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen
elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és
gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet. S amint a keresztes háborúk idején
Európa népeinek ajkán egyetlen szó és egyetlen könyörgés hangzott el, úgy most
az egész világon, minden városban és a legkisebb falvakban egy lélekkel és
egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a
könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a
fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. Ha
mindenki rendíthetetlen bizalommal és égő buzgósággal könyörög, bízvást remélhetjük,
hogy a szent Szűz, miként a múltban, úgy most is kieszközli isteni Fiától a
háborgó hullámok enyhülését, elülését és békés megnyugvását, s hogy a
kereszténység magasztos imahadjáratát ismét dicső győzelem fogja követni.
De Szűz Mária rózsafüzére nemcsak az
istengyűlölők és a vallás ellenségeinek legyőzésére alkalmas, hanem az
evangéliumi erényeket is kiváltja, ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a
katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben
újraéled, s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatott igazságok síkjába. Pedig ez
igen üdvösséges hatás manapság, amikor igen sokakat, bizony még hívő
keresztényeket is megül valamiféle idegenkedés a lelkiek iránt és bizonyos
unottság a keresztény tanok felé.
Megélénkíti
a rózsafüzér az örökkévaló javak reménységét, mikor az utolsó részben az Űr
Jézus és Szűz Mária dicsőségének szemléltetésével kitárja előttünk a
mennyországot és az örök hazába hív meg minket. A halandó emberek lelkét úgyis
megszállja a földi kincsek hatalmas vágya s napról-napra hevesebb lesz a
múlandó gazdagság és futó örömök megkívánása. Éppen azért nagyon is hasznos az
emberek figyelmét az égi javakra, a maradandó kincsekre irányítani a
mennyekben, hol
a tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rontja.[9]
Ha sokakban
ellankadt, sőt kihűlt a szeretet, mindazok, akik az isteni Üdvözítőnek keserves
kínszenvedését és kereszthalálát, valamint a Fájdalmas Anyának gyötrelmeit a
rózsafüzérben foglalt sorrend szerint résztvevő szívvel átelmélkedik, ugyebár
viszontszeretetre gyulladnak? S a föllángolt istenszeretetből önként fakad a
felebaráti szeretet, ha kellőleg megfontoljuk, mennyit f áradott és szenvedett
az Űr Jézus Krisztus, hogy az embereknek az elvesztett istenfiúságot
visszaszerezze. Legyen azért különös gondotok rá — Tisztelendő Testvérek —,
hogy ez a hasznos imádság mindinkább elterjedjen, általános szeretetnek
örvendjen és a hivők szívében az áhítatot növelje. Saját buzgóságtok és a
fennhatóságtok alatt álló lelkipásztorok tanító munkája nyomán minél teljesebben és világosabban
ismerjék meg a különféle társadalmi állású hivők a rózsafüzér-ájtatosságot.
Hadd meríthessen belőle erőt az ifjúság, hogy az ébredő gonosz indulatokat
megfékezze és lelki ártatlanságát megvédje ; az öregek pedig találjanak benne
megnyugvást, vigasztalást, békét nehéz aggodalmaik idején. A katolikus akcióban
tevékenyeket sarkalja ez az ájtatosság, hogy a vállalt apostoli munkát
szívesebben és buzgóbban végezzék. Mindennemű szenvedőknek — különöseit a
haldoklóknak — nyújtson enyhületet és fokozza bennük az örök boldogság
reménységét.
A családapák és anyák mutassanak
gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hová a napnak fáradalmai és
munkái után mindnyájan megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen,
egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért, szülők és gyermekek egyaránt. Szép
és üdvösséged szokás ez, amelyből béke és áldás fakad az egész családra. Azért
valahányszor fiatal házasokat fogadunk és néhány atyai szót intézhetünk hozzájuk,
amire gyakran van alkalmunk, Szűz Mária rózsafüzérét ajándékozzuk nekik s
annak imádkozását a legmelegebben ajánljuk, a saját példánkra hivatkozva intjük
őket, hogy azt egyetlen napon se mulasszák el, bármennyi gond és munka közben
sem.
Tanácsosnak tartottuk —
Tisztelendő Testvérek — titeket és rajtatok keresztül összes lelki gyermekeiteket is
erre a jámbor ájtatosságra buzdítani. Nem kételkedünk benne, hogy intelmünket,
mint mindig is, szívesen megfogadjátok, s annak igen nagy lelki
hasznát látjátok. Még más szándék is vezetett ennek az apostoli körlevélnek
megírására. Akarjuk, hogy Velünk együtt összes fiaink Krisztusban örök hálát
adjanak az Istenanyának szerencsésen visszanyert egészségünkért. Azt ugyan a
lissieux-i Szűz, a Kis Jézusról nevetett Szent Teréz közbenjárásának
köszönhetjük, amint már írásban is elismertük.[10]
De jól tudjuk, hogy a jó Isten minden jót Szűz Anyjának kezéből nyújt nekünk.
Végül, mivel legutóbb a sajtóban vakmerő támadás érte a
Boldogságos Szüzet, fölhasználjuk az alkalmat, hogy annak az országnak
püspökeivel és népével együtt, amely Szűz Máriát mint Lengyelország
királynőjét tiszteli, de saját mélységes tiszteletünk parancsából is, méltó
elégtételt szolgáltassunk a fölséges mennyei Királynőnek s az egész világ előtt
megbélyegezzük ezt a szentségtörő merényletet, mint igen fájdalmas és méltatlan
dolgot, amely egy művelt országban büntetlenül megeshetett.
Mint az égi kegyelmek és atyai jóindulatunk zálogát az Úrban
szeretettel adjuk rátok — Tisztelendő Testvérek — és a gondjaitokra bízott nyájra apostoli
áldásunkat.
Kelt Castelgandolfo várában,
Róma mellett, 1937 szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal napján, pápaságunk
tizenhatodik évében.
XI. Pius pápa.
[1]
Acta
Ap. Sed. 1937. vol. XXIX. pa.
65.
[2]
Jn
6,69
[3]
Breviárium
[4]
Bölcs 1,14
[5]
S. Bernard.
Serm. in Nativ. B. M. V.
[6]
Acta
Leonis, 1898. vol. XVIII. pp. 154, 155.
[7]
Luk.
11, 1
[8]
Mt 18,3
[9]
Lk 12,33
[10]
Kézirat
Pacelli bíboroshoz, Osservátore Roinano 1937, szept. 5. 207. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése