XII. Kelemen pápa
bullája a szabadkőművességről
bullája a szabadkőművességről
KELEMEN PÜSPÖK
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
MINDEN HÍVŐNEK ÜDVÖT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
MINDEN HÍVŐNEK ÜDVÖT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST
Miután az isteni irgalmasság Minket, Akinek érdemei nem érnek fel a
feladathoz, helyezett az Apostoliság magas őrtornyába, ránk bízva a pásztori
gondviselés kötelességét, figyelmünket, amennyire ezt odafentről megadták
nekünk, kitartó gondoskodással azokra a dolgokra fordítottuk, amelyek az Igaz
Hitet megőrzik a tévedésektől és fogyatékosságoktól, és amelyek a zavar
veszélyeit a legaggasztóbb időkben távol tartják az egész katolikus világtól.
Fülünkbe jutott, és a közbeszéd világossá tette, hogy bizonyos társaságok,
közösségek, gyülekezetek, találkozók és kongregációk, amelyeket a köznyelv
szabadkőműveseknek vagy francia kőműveseknek, vagy egy-egy nyelvnek megfelelően
más egyéb módon nevez, széles körben elterjedtek, és naponta növekednek
hatalmukban; és különböző vallásokhoz vagy szektákhoz tartozó emberek,
megelégedvén a természetes becsületesség látszatával, egybegyűlnek, saját törvényeik
és szabályaik szerint, egy szigorú és felbonthatatlan kötelékben, amely– mind a
Szentírásra tett eskü, mind pedig több súlyos büntetés kilátásba helyezése
által – megszeghetetlen hallgatásra kötelezi őket mindazzal kapcsolatban, amit
titokban együtt tesznek. De a bűn természete, hogy elárulja önmagát és
megmutatkozik az őt kísérő lármában. Így ezek a fent említett társaságok és gyűlések
a hívekben erős gyanút ébresztettek, és minden körültekintő és becsületes ember
ugyanazt az ítéletet mondta ki róluk: aljasak és erkölcstelenek. Ugyanis ha nem
tennének semmi gonosz dolgot, nem gyűlölnék annyira a fényt. Valóban, ezek a
hírek oly nagy mértékben elterjedtek, hogy több országban is világi hatalmak
betiltották ezeket a társaságokat, mint olyanokat, amelyek a közbiztonságra
nézve veszélyesek, és nemrég úgy tűnt, bölcsen felszámolták őket.
Ezért, emlékezetünkbe tartva, milyen hatalmas károkat okoznak ezek a
társaságok és gyűlések nemcsak a földi állapot békéjének, hanem a lelkek
jólétének is, és felismerve, hogy nem tartják magukat sem a világi, sem az
egyházi szankciókhoz; és mivel az Isteni Ige arra oktat minket, hogy a hűséges
szolga és az Úr házának felügyelője feladata, hogy éjjel és nappal vigyázzon,
nehogy az olyanok, mint ezek, betörjenek a házba, mint a tolvajok, és nehogy,
mint rókák, feldúlják a szőlőskertet; hogy megőrizzük az egyesek szívét az
erkölcstelenségtől, és az ártatlanokat, kiket titokban megsebeznek a fent
említettek nyilai, és hogy lezárjuk azt a széles utat, amely megnyílhatna a bűn
elkövetésére, és egyéb, Előttünk ismert igaz és jogos okok miatt; tanácskozván
néhány Tisztelendő Testvérünkkel a Római Szent Egyház Bíbornokai közül,
valamint saját akaratunkból és biztos tudásunk és érett megfontolásunk alapján,
Apostoli hatalmunk teljességével ezennel megállapítjuk és elrendeljük, hogy a
szabadkőművesek vagy francia kőművesek vagy bárhogyan nevezzék is őket, ezen a
társaságok, közösségek, gyűlések, összejövetelek, találkozók, kongregációk és
ülések elítéltek és tiltottak, és jelen Konstitúciónkkal, amely örökre
érvényben marad, elítéljük és tiltottá nyilvánítjuk őket.
Amiért is a legszigorúbban megparancsoljuk a szent engedelmesség nevében
is, hogy a hívek, legyenek bármilyen állapothoz, ranghoz, körülményhez,
rendhez, méltósághoz vagy kiválósághoz tartozóak, akár klerikusok, akár
laikusok, világiak vagy szerzetesrendiek, még azok is, akik különleges és
egyéni említésre jogosultak, egyikük sem, semmilyen ürüggyel, semmilyen oknál
fogva, ne merészeljenek belépni a fent említett szabadkőművesek vagy francia kőművesek
– vagy bármilyen más nevük legyen is – közé, propagálni vagy támogatni azokat,
vagy házaikban vagy lakóhelyükön fogadni őket, vagy rejtegetni őket,
bejegyeztetni magukat közéjük, csatlakozni hozzájuk, együtt lenni velük,
hatalmat vagy engedélyt adni nekik, hogy másutt találkozzanak, segíteni őket
bármilyen módon is, tanácsot adni nekik, bátorítani vagy támogatni őket akár
nyíltan, akár titokban, akár közvetve, akár közvetlenül, ők maguk vagy mások
által. Se ne merészeljenek biztatni másokat, vagy mondani nekik, vagy
bátorítani vagy üldözni másokat, hogy bejegyeztessék magukat ilyen
közösségekbe, vagy belépjenek közéjük, vagy hogy jelen legyenek közöttük, vagy
segítsék őket bármi módon is. Ehelyett minden fent említett személynek teljesen
távol kell maradnia az ilyen társaságoktól, közösségektől, gyülekezetektől,
találkozóktól, kongregációktól és ülésektől, a kiközösítés büntetésének terhe
alatt, amelyet magára von már magával a cselekedettel, mindenféle nyilatkozat
nélkül is, és amely kiközösítés alól nem nyerhetnek feloldozást, csak haláluk
órájában, vagy pedig Tőlünk, illetve az éppen uralkodó Pápától.
Sőt, akarjuk és megparancsoljuk, hogy mind a Püspökök és Prelátusok, és más
helyi elöljárók, éppúgy, mint az eretnekségek felkutatói, indítsanak
vizsgálatot és eljárást minden vétkes ellen, bármilyen állapotú, rangú,
körülmények közt élő is legyen, bármely rendbeli, bármilyen méltóságot
kiválóságot viselő személy is legyen; üldözzék őket és szabjanak ki rájuk
megérdemelt büntetést, ahogy az eretnekekre. Mindegyiküknek megadjuk a
fakultást, hogy a világi hatóságokat segítségül hívják, ha erre szükség lenne,
hogy a vétkesek ellen vizsgálatot és eljárást vezessenek, és hogy felkutassák
és megbüntessék őket a megfelelő büntetésekkel.
Kelt Rómában, Santa Maria Maggiore-nél, az Úr 1738-ik esztendejében.
1738. április 28.
XII. Kelemen pápa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése